Ma kicsit közelebb kerültem a brexit pártiak megértéséhez.
A BBC-n láttam egy filmet, ami a brit történelem legnagyobb füllentéseiről szólt. Ez egy sorozat első része (Royal History's Biggest Fibs by Lucy Worlsley), és az angol reformáció történetének ferdítéseit mutatta be. Lucy Worsley egy történész, aki a Historic Royal Palaces főkurátora, de főleg az ismeretterjesztő műsorairól ismert, mert nagyon jól csinálja. Ő hozza a háttéranyagot, narrálja a filmet, korhű ruhákba öltözik be, s történészeket-politikusokat-irodalmárokat-művészeket kérdez az adott korszakról.
Azt már tudtam, hogy VIII. Henrik eleinte elutasította Luther reformációját, de azt nem, hogy amikor Boleyn Annával beszélgettek róla még a házasságuk előtt, akkor nagyon megtetszett neki, hogy független lehet a pápától, és annak óriási hatalmától, ami a kereskedelemre is kiterjedt. Thomas Cromwell ezután került hozzá közel, mint tanácsadó. Ő hívő - mondhatni fanatikus református volt, nem úgy, mint Henrik, aki haláláig katolikus maradt.
Cromwell meggyőzte Henriket, hogy szakítania kell a pápával, így hát az egy parlamenti törvénnyel elérte, hogy felesége, Aragóniai Katalin ne fellebbezhessen a pápához a válásuk ügyében. Eddigre Boleyn Anna már terhes volt, szóval Henrik gyorsan feleségül vette - úgyhogy bigámiát követett el... A pápa ezek után természetesen kiátkozta.
Egy évvel később Cromwell egy újabb parlamenti törvénnyel megtette az anglikán egyház fejének, amit azzal indokolt, hogy Anglia egy birodalom, melynek korábbi királyai ugyanígy császárok (emperor) voltak, akik így senkitől sem függhetnek, nemhogy a pápától.
Hogy igazolja Anglia és Róma folyamatosságát, egyszerűen megváltoztatta Anglia történelmét. Egy XII. századi wales-i szerzetes - Geoffrey of Monmouth - könyvét vette alapul, aki az angol királyokat Artúr királytól származtatta, aki szerinte egy angol-római vezető volt.
Mivel Boleyn Anna nem szült fiút, csak lányt (a későbbi I. Erzsébetet), Henrik újra Cromwellhez fordult, aki egy igazi koncepciós pert indított Anna ellen. Cromwell amúgy is utálta Annát annak független személyisége miatt, s ezért ez nem esett nehezére. A vádak között volt minden: megcsalás 5 férfival, incesztus, mivel az egyik Anna bátyja volt és összeesküvés a király élete ellen. A történészek szerint Anna valószínűleg nem csalta meg Henriket, viszont egyszer - egy udvaronccal évődve (ami egyébként szinte kötelesség volt abban az időben) kicsúszott a száján, hogy "ugye elvennél feleségül, ha a király meghalna?" Csak beszélni erről felért az összeesküvéssel. A tanúkat megkínozták, s azok bevallották az összes "bűnüket", úgyhogy Annát az összes vádban bűnösnek találták és kivégezték. Egy nap múlva Henrik eljegyezte Jane Seymourt. Hát legalább bigámiát nem követett el újra...
Ebben az időben Henriknek már komoly pénzügyi problémái voltak. A pompa és a Franciaország elleni háborúk sokba kerültek. Cromwell kitalálta, hogy a katolikus kolostoroktól kell pénzt szerezni, de ezt valahogy meg kellett indokolnia. Igazi politikus módjára csúsztatott: azt állította, hogy a szerzetesek tulajdonában van Anglia földjének egyharmada - ez igaz volt; hogy a szerzetesek gazdagabbak, mint Henrik - ez is igaz volt; hogy a szerzetesek óriási összegeket juttatnak el a pápához - ez nem egészen volt igaz...
Cromwellnek is kapóra jött a kolostorok kifosztása és lerombolása, hiszen mint igazán elkötelezett református, meg akarta szüntetni a katolikus vallást. Igazából hitte, hogy a kolostorok a melegágyai voltak a homoszexualitásnak, a romlottságnak, a babonának és a korrupciónak. Henriknek meg jól jött a pénz...
De mindez egy intézményi átalakulást is hozott: mivel a kolostorok gazdasága és hatalma az egyházról átszállt az államra, Cromwell lerolmbolta a vallásos közösségek hálóját, amik megszervezték az oktatást, munkát adtak és jólétet teremtettek a helyieknek.
De nemcsak úgy lerombolták őket mindenféle jogi procedúra nélkül. Először meglátogatták azokat, amik alatt valójában kihallgatások és kínzások történtek. Amit "találtak", azt a parlament elé terjesztették. A bűnök között szerepelt a szent relikviák imádása, babonaság, szodómia (amibe beleszámított az önkielégítés is). Ennek alapján 4 év alatt 800 egyházi ingatlant romboltak le, köztük kórházakat, iskolákat és egyéb, szegényeket segítő intézményeket.
Úgyhogy a nép - főleg Észak-Angliában - ellenállással fogadta a radikális reformokat és a katolikusok is elkezdték az ellenpropagandát. Az évszázadok alatt Cromwell megítélése sokat változott: a radikális reformerből bűnöző lett. A történészek ma már úgy vélik, hogy egyáltalán nem volt gonoszabb a többi kortársánál, és valóban meg akarta változtatni, jobbá tenni Angliát. Ugyan Henrik utasításait hajtotta végre, de azon keresztül megpróbálta véghezvinni a saját elképzelését is: egy, még a lutheriánus reformációnál is szigorúbb fordulatot tervezett. Henrikkel is szembe került, amikor angolul akarta kiadatni az imakönyvet, ami bevonta volna a népet a vallásgyakorlásba.
Kiadott egy törvényt is, ami megkívánta minden közösségtől, hogy hozzanak létre egy szegényeket segítő alapítványt. Ez volt a legelső nemzeti szegénysegítő rendszer - többé nem az egyháznak kellett segíteni, hanem a királynak, azaz az államnak.
A katolikus vallás eltörlése után Henriknek útmutatót kellett adnia népének, hogy hogyan viselkedjen. A nagy reformer élete végéig katolikus volt, s így az új szabályok nemigen különböztek a régiektől: megmaradt a papi cölibátus, az úrvacsora és a gyónás is. Cromwell persze ellenkezett, s Henrik a már jól ismert módszerhez nyúlt, amikor valaki a mindenhatóságát veszélyeztette: 1540-ben eretnekség és felségárulás vádjával, tárgyalás nélkül kivégeztette őt.
A filmben itt most szó esik Henrik örököseiről, és az így-úgy hajlítgatott történelemől a legitimitás érdekében.
Edward reformátusként eltörölte az apja katolikus rendelkezéseit, latin helyett angolul prédikáltak a templomokban, kiadta az angol nyelvű közös imakönyvet és engedélyezte a papok házasságkötését.
Mary katolikusként visszaállította a katolikus egyház fennhatóságát és kivégeztette azokat a reformátusokat, akik nem voltak hajlandóak megtérni. Öt év alatt kb 300 ember égettetett meg, s 800-an menekültek el előle Németországba és Svájcba, és ott propaganda háborúba kezdtek Mary ellen. Egyikük, John Foxe a kivégzésekről és kínzásokról gazdagon illusztrált könyve nagyon nagy befolyással volt a kortársakra, és a történészek szerint máig meghatározza, hogy I. Máriára mint Bloody Mary-re emlékezünk.
Mikor I. Erzsébet a trónra került, s visszaállította az anglikán egyház uralmát, megengedte pár katolikus rituálé fennmaradását. 1570-ben viszont a pápa felbátorította a katolikus Spanyolországot, hogy támadja meg Angliát, és a trónt Erzsébet helyett annak katolikus unokatestvére, Mária, a skótok királynője foglalja el. Így minden katolikus automatikusan hazaáruló lett, aki a királynő életére tör. Erzsébet uralkodása alatt vallási okokból mintegy kétszáz embert kínoztatott és gyilkoltatott meg, jóval kegyetlenebb módszerekkel, mint féltestvére, Bloody Mary. De a győztesek írják a nemzeti "sztorikat", úgyhogy ő "Good Queen Bess"...
Érdekes volt még az első katolikus beszámoló egy menekült (Nicholas Sanders) tollából a reformációról, melyben a reformátusok a lehető legbűnösebb emberek, Boleyn Anna nemcsak a felesége, hanem a lánya is Henriknek, akinek fakó, bibircsókos bőre, golyvás nyaka, kiálló foga és az egyik kezén 6 ujja van. Mivel Anna eddigre már régen halott volt, nyilvánvaló, hogy a szerző Erzsébet legitimációjat támadta ezzel. A könyv bestseller lett Spanyolországban és Franciaországban, melyek el is határozták, hogy felszabadítják Angliát és újra katolikussá teszik. Bár ez nem sikerült a spanyol armada vereségével, de a könyvben mutatott kép miatt Boleyn Annát még még ma is mítosz övezi: hol manipulatívnak, hol ártatlannak ábrázolják, s Henrik feleségei közül ő a legismertebb.
És itt lett nagyon érdekes az egész, mert Lucy Worsley és az egyik törénész párhuzamot vontak Henrik és a jelenkor között.
A pápától való elszakadás függetlenné tette Henriket, de el is szigetelte. Nemcsak a katolikus országoktól, de a lutheránus reformátusoktól is. A VIII. Henrik által lefektetett két parlamenti törvény ugyanis kijelenti, hogy csak egy forrása van a törvényességnek, a parlament, valamint a nemzetet az uralkodó képviseli. Ez rendkívül megváltoztatta a kapcsolatokat a többi országgal és a pápasággal, hiszen azt mondta, hogy az egyéneknek jogai vannak, és ezt az állam garantálja.
A reformáció idején az elszakadást az is segítette, hogy a katolikus egyház korrupt volt, dekadens és túlcentralizált, valamint nem szolgálta Anglia érdekeit. Nagy-Britannia most ismét elszakad, mondván hogy az EU nem demokratikus, tekintélyelvű, és nem veszi figyelembe, amit az emberek igazán szeretnének.
A különállás nézőpontja mindig is befolyásolta, hogyan viszonyulnak Európához az angolok. Churchill szerint "mi Európával vagyunk, de nem Európában", John Major kormánya ugyan aláírta a maastrichti szerződést, de nem csatlakozott a közös pénzhez, és fontosnak tartotta a határok ellenőrzését.
Tehát Henrik és Cromwell fektette le az alapjait annak a mélyen gyökerező hitnek, hogy Anglia kivételes birodalom, teljesen öneltartó. (A történészek szerint erre még rásegít, hogy Anglia egy szigeten van, földrajzilag is elkülönül a kontinenstől.) A reformáció megerősítette az emberek hitét, hogy Anglia különálló, nem része a szélesebb európai kontinensnek, úgyhogy nagy valószínűséggel itt kell keresni a gyökerét a britek EU szkepticizmusának.
A Riveaulx Abbey romjai
