Pár napja elmentünk a Greenham Commonra, ami a szomszédos városban van. A common-ok olyan területek, amik régebben a helyi földesúr kezében voltak. Most a helyi hatóságoké vagy a National Trust-té, ami nagyon sok történelmi birtokot és épületet kezel, és a legtöbbjük szabadon látogatható.
A Greenham Common angol-amerikai légibázis volt, és 1942-1992-ig üzemelt. Nemrég nagyon híres lett, mert ott volt a lázadók bázisa két új Star Wars-ban, és a Fast and Furious egyik részében is szerepelt. Megpróbáltam úgy lefényképezni a hangárokat, ahol Han Solo és Leia hercegnő találkoztak, hogy ne látszódjanak a kerítések körülöttük:
A sárga virágos bokrot tövises rekettyének hívják (gorse), és attól érdekes, hogy egész évben virágzik - ha nem is ilyen intenzitással, mint most. Azért ez az érdekes viselkedés, mert van egy kártevője, ami viszont csak a tavaszi melegben aktivizálódik, de akkor óriási pusztításra képes. Ezért a biztonság kedvéért - hátha odatéved egy beporzó rovar - mindig van egy-két virág rajta.
A commonon a helyi gazdák tehenei legelnek, s mostanában születnek a bocik:
Most jöjjön pár nem annyira szuper kép, amit azért osztok meg, mert életemben először sikerült lefényképeznem a rajtuk szereplő madarakat!
Csuk tojó (Európában cigánycsuk van, itt common stonechat, aminek nincs magyar neve):
Kenderike hím:
Kenderike tojó:
Megígérem, hogy hamarosan újra elmegyek, de csak a jó képeket osztom majd meg :-)
A következőknek viszont nagyon örültem, mert nemcsak a kedvenc ragadozó madaram a vörös kánya, hanem még jól is sikerültek.
Amikor Angliába költöztünk, az első kapott könyvek között volt egy madárhatározó. Kerestem, de nem találtam benne a vörös kányát, pedig nagyon gyakori, jellegzetes madár. Aztán kicsit utána olvastam, és kiderült, hogy az '50-es években majdnem kihaltnak számított - csak pár madár fészkelt Wales-ben. Azóta viszont - komoly munkának köszönhetően - újra elterjedt szinte mindenhol a királyságban. A könyvemet viszont 1952-ben adták ki...
Sokszor együtt repül az egerészölyvvel - talán mert ugyanazt a termiket (feláramló meleg levegő) használják a magasba emelkedéshez.
Általában dögöt eszik, de amikor fiókái vannak, akkor vadászik is kismadarakra.
A kányát is - mint az ölyveket - gyakran kergetik meg a varjak, a csókák, a szarkák vagy a sirályok. Azt már láttam, hogy egy szarka kitépte az ölyv faroktollát, de azt még sose, hogy az üldözött visszatámadott volna. Elég lassú reptű madarak, a varjúfélék és sirályok meg nagyon ügyesen forgolódnak a levegőben. Úgyhog egy ideig üldözik, aztán megunják, ha az túl magasra száll. Utolsónak itt van egy régebbi képem egy ölyvet üldöző szarkáról:
