Soha nem gondoltam volna, hogy elérkezik az az idő, amikor kóstolás után fogok sütit sütni. Anyu mondta még gyerekkoromban, hogy a cukrászok azért soványak, mert szigorúan követniük kell a receptet, míg a szakácsok kövérek, mert muszáj kóstolgatniuk. Azóta felnőttem, s nemcsak azt tanultam meg, hogy az anyukáknak nincs mindig igazuk, de azt is, hogy nem kell pontosan követni minden előírást - legalábbis a recepteknél...

A reumás izületi gyulladásom miatt már lassan három éve, hogy elkezdtem a mediterrán diétát, amit egyáltalán nem nehéz betartani, de én tovább szigorítottam a cukor és a búzaliszt teljes elhagyásával. Hogy ezért-e vagy mert a szerencsésebbek közé tartozom, a kezdeti őrületes fájdalmak kivételével azóta csak néhányszor érzek kisebb feszülést vagy röpke, csekély fájdalmat. Persze gyógszert is szedek, de a diétát előbb kezdtem, és a fájdalom már a gyógyszer szedése előtt elmúlt. Az orvos azt mondta, hogy kb. a betegek egyharmadánál működik ez az étrend - de úgy, hogy nem tudják miért - ahogy azt sem, mi az oka a betegségnek. 

Szóval a lényeg, hogy búzaliszt helyett hajdinát vagy fehér rozslisztet használok. A rizsliszt nem jött be, mert nagyon máshogy viselkedik a sütésnél. Az előbbi kettőhöz is hozzá kell szokni: sajnos nem lesznek olyan könnyűek a sütik-pogácsák. Szoktam még tápióka lisztet is tenni hozzájuk, mert az igazából keményítő. A másik kedvencem a zabpehely, amivel nem kell kísérletezni, olyan sok recept van már belőle. Cukor helyett kókuszcukrot, mézet, cukormentes lekvárt és Truviát használok, és az utóbbi hárommal készült sütiket bizony kóstolgatni kell, mert nem ugyanannyi kell belőlük, mint a cukorból (persze mindig azelőtt, hogy tojást tennék beléjük).

Mostanában jöttem rá, hogy azok, akik a mascarpone sokféleségét dícsérik, nem tévednek. Régebben - türelmetlen fiatal koromban - nagyon idegesített, hogy volt, aki mindenhez azt használt - most már úgy látszik én is megértem rá és lelkesen kísérletezem vele. Vicces, hogy az ember korral lesz rugalmasabb, nem fordítva - itt a gondolkodásra utalok :-)

A kávés sajttorttához egy skót sütemény (Cranachan cheesecake) receptjét vettem alapul.

Hozzávalók:

- az alaphoz:

125 gr vaj

250 gr finomra őrölt zabpehely

3 ek méz

- a krémhez:

500 gr Mascarpone

kb. 150 gr kókuszcukor

1 dl lefőzött, erős, hideg kávé

4 tojás

kb. 2 dl zsíros tejszínhab 

Elkészítés

Egy kb. 23 cm átmérőjű, kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral. A vajat megolvasztom (1 perc a mikróban), összekeverem a zabpehellyel és a mézzel. Belenyomkodom a tortaformába, és beteszem a hűtőbe, amíg a krém elkészül.

Keményre felverem a tejszínhabot (maradjanak meg benne a hullámok), összekeverem a Mascarpone-t, óvatosan belekeverem a tejszínt, állandó kevergetés mellett, lassan beleöntöm a kávét és belekeverek 100 gr kókuszcukrot (ez a mennyiség volt az eredeti receptben). Mivel nekem nem volt elég édes, ezért apránként belekevertem még kb. 50 grammot - itt lehet kóstolgatni :-). Amikor jónak találtam, mehettek bele egyenként a tojások.

Eddigre lehűl az alapja a sütinek, úgyhogy rá lehet önteni az eléggé folyékony krémet (ezért jó a sütőpapírral való kibélelés, de én még rátettem egy tepsire is, mert a tortaformám ereszt kicsit).

165 fokon, légkeverésesen, 35 percig sütöttem, az utolsó 15 percben sütőfóliát tettem rá. Nem kell megijedni, hogy rezeg a teteje. Ha kész, ki kell támasztani a sütő ajtaját, és hagyni, hogy bent hűljön ki, hogy ne repedezzen meg. Aztán mehet a hűtőbe, és csak teljesen hidegen érdemes felvágni. Persze másnapra még finomabb, ha tudtok vele várni...

Annyira más, mint a gyümölcsösök és sokkal könnyebb, mint amit eddig készítettem. Gondolkodtam rajta, hogy feltegyem-e a képet, mert nem annyira adja vissza az elegáns ízeket, és az is látszik rajta, hogy nem vagyok a legügyesebb kezű cukrász - de azért itt van:

A következő bejegyzésemben egy szintén liszt és répacukor-mentes süti receptjét írom meg, amit még sütni sem kell!