Nemrég olvastam a Díványon, hogy valaki majdnem belehalt a túl sok vízivásba. Valamilyen húgyuti fertőzése volt, s ilyenkor valószínűleg nem jó sokat inni.

A cikk végén megírják, hogy egy férfinek 2,5 liter, egy nőnek 2 liter az ajánlott folyadékbevitele naponta, amibe beleértendő az összes étel és ital is. De ha valaki nem akarja számolgatni vagy applikációkat használni rá, akkor támaszkodjon csak nyugodtan a szomjúságérzetére. 

Örültem, hogy ezt írták, mert a 2,5 liter kényszere azóta idegesít, amióta először hallottam róla. Persze én is szeretnék jól működő vesét, kisimult arcbőrt, karikátlan szemeket, de mit csináljak, ha nem tudok ennyit inni? Az eredmény mindig a mellékhelyiség sűrű látogatása. Ezt sajnos nem tudom megcsinálni a munkahelyemen vagy utazás közben, szóval maradok a régi megoldásnál: csak akkor iszom, ha szomjas vagyok.

És örülök az új trendnek, de ezzel persze ismét megerősítem az egyik kedvenc média befogadás elméletemet, a szelektív érzékelés elméletét, ami szerint az emberek szelektálnak az üzenetek között: azokat keresik, amelyek megerősítik létező véleményüket. Ezt háromféleképpen érik el: eleve kizárják azokat a médiumokat, amelyekkel valószínűleg nem értenek egyet; ha mégis találkoznak valamilyen ellenkező véleménnyel, azt elengedik a fülük mellett, illetve ha meg is jegyzik, hamarosan elfelejtik.

A kutatók ugyan eredetileg azt vizsgálták, hogy miért nem hatékonyak a politikai kampányok, de szerintem bármire lehet alkalmazni.