Eredetileg csak áprilisi bejegyzést terveztem, de egy március végi sétámon olyan szuper képeket sikerült készítenem, hogy muszáj megosztani az örömömet :-) Különben is, ez volt talán az utolsó lehetőségem, hiszen a lombok között bújkálókat sokkal nehezebb lefényképezni, és sajnos a szemem sem a régi már.

Néhány madarat sikerült életemben először lekapni!

A barátposzátát:

Hozzá mindig is érzelmes szálak fűztek, mert ez volt az első madár, aminek rácsodálkoztam az énekére. Amikor nagyon fiatal voltam, akkor is jó volt hallgatni a madarakat, de nem figyeltem külön-külön rájuk. Aztán megszületett az első fiam, és amikor egyszer kint aludt az erkélyen, hirtelen - mintha kinyílt volna a fülem - meghallottam azt az összetéveszthetetlen, áradó énekét. 

S mivel ilyen fontos nekem, ezért itt van egy másik is, amin nem látszik olyan jól a feje, de sokkal jobban sikerült :-)

Jöjjön egy újabb első, a csilpcsalp füzike. Itt chiffchaff-nak hívják, s valóban, az itteniek éneke jobban hasonlít az angol nevükre. Majd legközelebb leellenőrzöm, ha hazamegyek!

Tudom, hogy nem tökéletes, de ennek is nagyon örültem!

Még nincs vége az elsőknek - a következő szerintem egy mezei poszáta:

Ebben azért nem vagyok biztos, mert nem hallottam az énekét és különben is, valószínűleg egy tojó. Ha tévednék, örömmel fogadom a javítást!

Nagyon elkényeztett a szerencse, mert még mindig tudok egy elsőt mutatni - végre sikerült egy ökörszemet is lekapnom úgy, hogy nem lett teljesen homályos:

Nagyon fürge mozgású kis madár. A múltkor a kertünben leszállt a földre, és az emeletről úgy nézett ki a mozgása, mintha egy kis egér iramodna-torpanna meg minden másodpercben. Nagyon vicces volt, egyáltalán nem madárszerű.

Még mindig nem végeztem az elsőkkel, csak most rátérek a vízimadarakra :-) A kendermagos réce hímnek visszafogott, finom színei vannak:

A tojó nagyon hasonlít a tőkés réce tojóra, de a kisebb és karcsúbb nála, a csőre oldalán meg sárga csík van:

A párocska:

Életemben először láttam vízen futó búbosvöcsköt (elnézést a rossz minőségért, de annyira különösnek találtam, hogy muszáj megosztanom):

Itt már úgy néz ki, mint egy gyorsító autó, ahogy teljesen elnyúlik a víz felett, mielőtt felszállna:

Majd igyekszem jobbat készíteni!

A következő képek már nem elsők, de vagy nagyon megragadják az adott madár jellegzetességét vagy szépek vagy csak kedvem volt megosztani őket :-)

Még egy búbos vöcsök:

A szárcsák még mindig üldözik egymást:

Egy nagyon csinos kanadai lúd:

Ha süt a nap, látszik, hogy a kontyos réce hímeknek milyen szép lila a fejük:

Ők is szokták kergetni egymást:

Most vissza az erdőbe, ahol újra lefényképeztem egy vörösbegyet:

Egy őszapót:

Egy örvös galambot:

Emlékszem, hogy az elsőt Párizsban láttam, és teljesen lenyűgözött a méreteivel. Mindig ők vagy a seregélyek az elsők az új etetőn, a kisebb madarak csak őket lesve mernek leszállni. Nem tudom, hogy egy párjuk van-e az életükben, de az biztos, hogy amikor a kertünkben meghalt egy tojó, a hím egy napon keresztül szállt mindig vissza hozzá és hívogatta. Aztán muszáj volt eltüntetnem, és akkor megpróbálta lecsapni egy másik hím "kezéről" annak párját, de nem sikerült. Itt láthattok pár képet róluk (és más madarakról is).

A végére itt van egy nappali pávaszem, ahogy szívogatja a nektárt:

Teljes szépségében:

Pár nap múlva - ha szép lesz az idő - kora reggel megyek fényképezni. Remélem sikerül majd pár jó képet készítenem - mindegy, hogy elsőkről vagy sokszor látottakról...