Már két éve, hogy brit állampolgárok lettünk, de az útlevelet csak most intéztük el. Mindig közbejött valami: vagy utazást terveztünk (a magyar útlevelet be kell küldeni, és 10 hét is lehet az ügyintézés) vagy a Brexit miatt vártunk, hogy az új útlevelünket ne kelljen rögtön kicserélni a megváltozott felirat miatt, aztán jöttek a lezárások a vírus miatt. Abban biztosak voltunk, hogy a 18 éven aluli fiunknak be kell mennie egy személyes interjúra, ahol leellenőrzik, hogy tényleg ő kéri-e az útlevelet, és nem akarják csalók ellopni a személyiségét. 

Szóval két hete végre úgy véltük, hogy most már elkezdhetjük - tudom, hogy előbb is lehetett volna, de már csak ilyenek vagyunk :-) - elmentünk egy fényképészhez, és online beadtuk a kérelmünket  (így 9,50-nel elcsóbb volt). Az ára 75,50, és 5 fontot fizettünk még plusz, hogy szállítócég hozza, ne csak úgy feladják postán. A különböző árakat itt találjátok. A fényképnek ugyanúgy meg kell felelnie mindenféle kritériumnak, mint a vezetési engedélynél, s ugyan meg lehet fülkében is csináltatni, sőt az otthonit is elfogadják, érdemes fényképészhez menni (kb. 17 font volt). Ugyanis az rögtön le tudja ellenőrizni, hogy el fogják-e fogadni, s az ember kap egy kódot, amit a kérelemnél csak meg kell adnia, és rögtön láthatja is, hogy milyen lesz az útlevélben (én inkább meg se néztem, mert tudtam, hogy szörnyű...)

A kérelemben meg kellett neveznem egy referenst, aki igazolja a kilétemet. Ugyanúgy, mint az állampolgárságnál, ennek a személynek is brit útlevéllel kell rendelkeznie, és pontosan meg van adva, hogy milyen foglalkozása lehet (pl. tanár, ügyvéd, stb.) Régebben alá kellett írnia a beküldendő útlevél fényképet, most már csak meg kell adni az email-címét - azért a covid sok mindent egyszerűbbé tett.

Ahogy a referensünk igazolt engem, azonnal kaptam egy emailt, hogy a megadott címre küldjem el a magyar útlevelemet és a brit állampolgárságomat igazoló okmányt (ami egy darab papír, szóval nem nagyon szeretem elküldeni, hogy nehogy meggyűrődjön). A postán mindig "special delivery"-ként adom fel az okmányainkat, ami tulajdonképpen a magyar tértivevényes feladás itteni megfelelője. Persze ez is drágább, de enélkül nem merném elküldeni az eredeti papírjaimat. Egyébként nem úgy, mint az állampolgárságnál, itt mindenkinek külön-külön kellett beadni a kérelmet. Azt nagyon furcsának találtam, hogy míg a fiamnak és nekem ugyanarra a címre kellett küldenünk az okmányainkat, a férjemnek teljesen máshova.

Egy hét múlva kaptam egy email-t, hogy lefoglalhatom az interjúm időpontját. Nagyon elcsodálkoztam, mert már kétszeresen is elmúltam 18 ;-), és a barátainknak, akik tavaly nyáron kérték, nem kellett interjú.

Szóval gyorsan utána olvastam - nem vagyok az a felkészülés nélküli beleugrós :-) Kiderült, hogy nem kell semmilyen irodába bemenni, mint pár évvel ezelőtt kellett volna a tőlünk 1 óra kocsiútra lévő egyik regionális központba, hanem a skype üzleti app-on csinálják az interjút, mint ahogy Magyarországon is igazolhatom így magam, ha nem tudnék ott lenni például egy adás-vételi szerződésnél.

Annak is utána néztem persze, hogy mi várható az interjún: 

- egyedül kell lennem a szobában;

- csak a telefonom legyen bekapcsolva, amin megy az interjú;

- érdemes tisztában lenni pár dátummal (mikor jöttem, mióta élek a mostani lakhelyemen, mikor lettem brit állampolgár);

- kérni fogják a teljes nevem lebetűzését és a teljes címemet a post code-dal.

Szóval telefonáltam a megadott számra, ahol kérték a teljes nevemet és a referencia számomat, s ígéretet kaptam, hogy nemsokára visszahívnak. Mivel a lelkemre kötötték, hogy mindenképpen fel kell vennem a telefont, ezért igen ideges voltam, hogy ez csak 5 órával később történt meg. (A férjemet viszont tényleg nagyon hamar visszahívták.) Újra kellemesen meglepődtem, mert már másnap reggelre is volt időpont. Persze le is foglaltam, mert szeretek gyorsan túl lenni az ügyintézésen.

Az időpont visszaigazoló emailben részletesen ott volt, hogyan kell letöltenem az appot (androidra és iPhone-ra), és minden egyéb teendő is. Másnap küldtek egy emailt az időpont előtt, ahol a megadott linkre kellett kattintanom, és az kinyitotta a már telepített appot (amiből az előző nap, a nevem megadása előtt kellett kilépnem).

Ekkor kellett megadnom a teljes nevemet, bejelentkeznem mint vendég, és várni, hogy az ügyintéző jelentkezzen. Ezután engedélyezni kellett a kamera és mikrofon hozzáférést, és el is kezdhettük a beszélgetést.

Az elején az ügyintéző, egy nagyon kedves, idősebb nő (gyönyörű kiejtéssel), biztosított róla, hogy semmilyen érzékeny, pl. banki adatot nem fog kérdezni, mert ez a beszélgetés tényleg csak arra van, hogy megállapíthassák, én kértem az útlevelet. De nemcsak a fenti adatokat kérdezte, hanem:

- ki van otthon, és mit csinál;

- hogyan kerültünk az országba;

- hogy néz ki a házunk kivülről;

- milyen terveim vannak a kerttel;

- milyen megyében élek;

- milyen egyéb városokat látogattunk már meg;

- mi a foglalkozásom;

- mik a gyerekek tovább tanulási tervei.

Cserében megtudtam például, hogy hol lakik, hány gyereke van, ugyan szenved a home office-tól, de annak örül, hogy láthatja a madarakat a kertjében, lehet, hogy a kisebbik lányának sosem lesznek gyerekei... Még tanácsokat is kaptam a kisebbik fiammal kapcsolatban, mert kiderült, hogy a fiának hasonló a végzettésge, és az egyetem végén nem olyan egyszerű elhelyezkedni.

Azaz egy igazi beszélgetés volt, egyáltalán nem volt kikérdezés jellege - annak ellenére, hogy tulajdonképpen az volt. Csak találgatom, hogy ez már a Brexit következménye-e, mert az állampolgárságnál nem voltak ilyen kérdések - talán az EU azelőtt megkötötte a kezüket? Lehet, hogy a nem EU-s kérelmezőknél ugyanez volt azelőtt?

Na mindegy, fél órát tartott, és rögtön utána kaptam egy emailt arról, hogy elfogadták a kérelmemet és nyomtatják az útlevelet. 

Ez utóbbi - gondoltam - csak egy szabvány szöveg, úgyhogy iszonyúan meglepődtem, amikor másnap reggel fél hétkor! a férjem megtalálta a levélbedobón bedugott útlevelemet - szóval van, ami flottul megy :-)

A férjemnek másnap, a múlt pénteken volt az interjúja, és nagy csalódására csak most hétfőn - éppen hogy írom ezt a bejegyzést - kapta meg a sajátját :-)

Neki egyébként 20 perces volt csak az interjúja, és főleg olyanokat kérdeztek tőle, ami a belinkelt videón van. Valószínűleg ügyintézőtől is függ, hogy milyen a beszélgetés. A fiamnak, aki augusztusban lesz 18, holnap lesz az interjúja - ha hajlandó lesz annál többet is mondani arra a kérdésre, hogy milyen volt? "Jó!", akkor megírom egy következő bejegyzésben.