Hát hogy milyen jó a banyatank! Bárcsak előbb rájöttem volna. Még sosem használtam: fiatalkoromban ciki lett volna, aztán mikor már volt autónk, nem volt rá igazán szükségem. De párszor azért jó lett volna, amikor majd leszakadt a kezem a vásárolt cuccoktól. Most anyuét használom, és hihetetlen mennyiséget tudok vele hazavinni. Ami szuper, mert mégsem szeretnék minden nap vásárolni.

Amikor először használtam, még nem tudtam jól irányítani, ráadásul a húzogatós bevásárlókosarat is kormányoznom kellett a zsúfolt boltban. Persze, hogy - a jó kis sztereotípiának megfelelve - nekimentem kissé egy szépen kiöltözött fiatal nő bokájának. Aki persze rögtön beillesztett a "helyemre" és megvetően tudomást sem vett a bocsánatkérésemről.

Azóta már sokkal ügyesebb vagyok :-)

Mélyen belenézett a szemembe,

és én nem jöttem zavarba.

A bolt ajtajánál állva azt kutatta némán, a maszkom felett,

vajon hány éves lehetek.

Ma nagyon érdekes dolog történt velem. 

Már egy ideje gyakorolom a mindfulness-t (itt és itt olvashattok a két első alapgyakorlatról, amiket érdemes sokszor elvégezni, mielőtt tovább halad az ember). A könyvvel (The mindful way through depression) nem sietek - ez nem olyan, mint egy érdekes regény. Az edzőterem ugyan bezárt, de megoldották, hogy a tagok hozzájuthassanak online osztályokhoz, s van egy mindfulness "edzésük" is. Ma bekapcsoltam egy kb. 15 perces gyakorlatot, amely a szorongás (anxiety) feloldásában ígért segítséget.

A szokásos módon, kényelmesen le kellett ülni, vállakat ellazítani, érezni a testünket, ahogy a felületekkel érintkezik, és követni a lélegzetünket, ahogy ki-be jár.

Aztán aki vezette a gyakorlatot, azt mondta, hogy most gondoljunk valamire, ami szorongást okoz (nem a legsúlyosabb problémánkra), és próbáljuk megtalálni azt a pontot, ahol ez a gondolat valamilyen kellemetlen testi érzést okoz (ez könnyen ment, mert a gyerekkorom óta a gyomorszájamnál "érzem", hogy valami rossz fog történni).

A következő kérés az volt, hogy gondolatban járjuk körül, fedezzük fel ezt az érzést, koncentráljunk rá. Ha elkalandoznánk, akkor csak irányítsuk vissza a gondolatainkat és folytassuk a gyakorlatot. Nem probléma hányszor, ne idegeskedjünk, csak szépen térjünk vissza. Egy idő után megkért minket, hogy mostantól ismét a lélegzésre koncentráljunk, horgonyozzuk le oda a gondolatainkat.

És akkor elsírtam magam. Teljesen váratlanul jött és nagyon jóleső volt. Pár nap múlva újra megpróbálom, és kíváncsi vagyok hogy mi lesz. De azt nem szabad elfelejtenem, hogy mint minden ilyen gyakorlatnál, nem kell csalódottnak lenni, ha nem "sikerül": mert nincs jó vagy rossz meditáció, ha figyelmesen jelen vagyunk az adott pillanatban. A meditáció nem űzi el a problémáink által keltett rossz érzéseket vagy magukat a problémákat. Csak megtanít arra, hogy úgy tudjuk tudomásul venni őket, hogy ne keltsenek krónikus boldogtalanságot.

A következő bejegyzésemben a body scant - ami a teljes testre koncentráló meditáció - mutatom be.