A barátaim ajánlottak egy könyvet: "The mindful way through depression - Freeing yourself from chronic unhappiness". Még csak az elején tartok, de nagyon jó. Kicsit túl sokat rágódom ugyanis a kudarcaimon, amiből egyébként is túl sok van.
Íme pár gondolat:
- amikor egy hirtelen átfutó rossz emléket nem elhessegetünk, hanem elkezdünk rágódni rajta, akkor még hozzáadunk egy plusz gyötrődést (miért vagyok ilyen?) és ettől még rosszabbul érezzük magunkat
- Az írók bevezették a cselekvő elme és a tudatosan létező elme fogalmakat:
- megszoktuk, hogy ha felmerül egy feladat például a munkahelyünkön, akkor némi gondolkodással megoldhatjuk - ez a cselekvő elme.
- A lelki problémák nem ilyenek, azokon a létező elme üzemmódban lehet úrrá lenni.
- Nem kell állandóan kommentálni magunkban a saját gondolatainkat, nem szabad ítélkezni magunkról. Tudatában kell lenni annak, hogy ezek csak gondolatok, nem feltétlenül az igazság.
- Nem szabad a múlton rágódni és a jövőn aggódni.
- Amikor kezdődnek a gondolat mókuskerekek, tudatosan másra kell gondolni
- Sokkal jobban kell figyelni arra, amit csinálunk: ha pl. eszünk, az étel ízére, színére, szagára.
- A figyelmességgel (mindfulness) azonosítani lehet a depressziót vagy szorongást kiváltó eseményeket, az arra adott gondolati válaszokat és cselekedeteket, s így tudatosan (awareness) vissza lehet fordítani a lehúzó folyamatokat.
A könyv gyakorlatokkal is szolgál: hogyan legyünk figyelmesebbek (magyarul nem igazán jó szó, inkább éberségnek mondanám, de az úgy hangzana, mint egy kommunista jelszó, bár ezt a rendszerváltozás után felnőtt fiatalok már biztos nem veszik észre :-).
Kicsit utána olvastam, hogy mi is pontosan a különbség a két szó között. Tudni, hogy mi megy végbe a testemben, érezni az ízeket, látni a színeket a "mindfulness". Ennek a figyelemmel levésnek a része, hogy minden pillanatban tisztában vagyok a gondolataimmal és érzéseimmel (awareness) is, de nem ítélkezek róluk. Ha ilyen módon látom a jelent, ez segít pozitívan szemlélni magamat és az életemet.
Úgyhogy nem csoda, ha kicsit zavarosak a magyarázatok, mert ugyan a mindfulness-t cselekvés előzi meg, de ugyanúgy a tudatos jelenléttel kapcsolatos, mint az awareness. De egy másik meghatározás szerint, amit most nem találok, ez utóbbi lehet egy másik személy által látható óvatosság (pl. being aware of a slippery step).
Viszont a mindfulness-t használják összefoglaló szónak a módszer gyakorlására. Valószínűleg ez az oka, hogy magyarra tudatos jelenlétként fordítják - vagy esetleg én tévedek :-)
Itt a két link, várom a megfejtéseket:
Szóval az első gyakorlatot - egy mazsola megevése - már el is végeztem:
- - Kézbe vétel
- - vegyél a kezedbe egy mazsolát
- - képzeld el, hogy most látsz először mazsolát az életedben
- - Szemre vételezés
- - Szánj rá időt, hogy tüzetesen megnézd
- - Fedezd fel az összes részét, a fényes részeket, a ráncokat, az árnyékokat, a különböző színeket, a különböző formákat
- - Tapintás
- - Forgasd a mazsolát az ujjaiddal, fedezd fel hol puha és hol keményebb
- - Be is húnyhatod a szemedet
- - Szaglás
- - Emeld közel az orrodhoz a mazsolát, és szagold meg alaposan - tudatosan gondolj a szagára.
- - Vedd észre, ha a szag változásokat okoz a szádban vagy a gyomrodban.
- - Út a szád felé
- - Emeld lassan a szádhoz a mazsolát, közben figyelj a kezed és a karod mozgására.
- - Szájbavétel
- - Tedd a mazsolát a szádba, s rágás nélkül tartsad egy ideig, míg felfedezed a nyelveddel.
- - Ízlelés
- - Helyezd a szádban arra a helyre, ahol elkezdheted rágni.
- - Nagyon odafigyelve kezdd el rágni, tudatosan koncentrálva az ízére.
- - Vedd észre és tudatosítsd, ha változik az íze és a formája.
- - Nyelés
- - Vedd észre, ha öntudatlanul beindul a nyelési reflex.
- - Amikor készen vagy lenyelni, kövesd az útját amíg érzed, majd gondolatban a gyomrodig.
- - A gyakorlat után
- - Figyeld meg, hogy milyen hatással volt a gyakorlat a testedre.
Érdekes gyakorlat volt. Jól éreztem magam közben, és a mazsolának is sokkal intenzívebb volt az íze. A mazsolautálók ehetnek mást is :-)
A lényeg, hogy ez a gyakorlat megmutatja, hogy azzal, hogy figyelünk az evésre, átalakíthatjuk az étkezés élményét. És majd később, ha tudatosan figyelünk, áttörhetjük az állandóan visszatérő, önkínzó gondolatok falát.
A gyakorlatról eszembe jutott, hogy még tavaly tavasszal volt egy tréningünk a college-ben. A meditálás hasznáról volt szó. Különösebb magyarázat nélkül kellett magunkba figyelnünk és én nagyon unatkoztam. Arra gondoltam, hogy a mi kultúránktól nagyon távol esik a „semmittevés”. Mégha valami alibi munkát végzek, akkor is jobban érzem magam, mintha csak „bámulok” magamba. Kezdem azt hinni, hogy tévedtem.
