Tovább olvastam a könyvet. Örülök neki, hogy kicsit szájbarágós, mert ami idegesítene magyarul, az angolul tök hasznos.
Szóval már eljutottam a tudatos lélegzéshez.
A legjobb fekve csinálni a gyakorlatot. Lehet ülve is, de a földön, hogy ne lógjon a lábad és ki kell támasztani a hátad, hogy ne kelljen semmilyen izmot sem használni.
- Feküdj le/ülj le;
- csukd be a szemed;
- tudatosan fókuszálj arra, mit érez a tested, ahol érinti amin feküdsz/ülsz;
- tedd a kezed a rekeszizmodra - én a hasamra teszem;
- ha lehet, hasi légzést csinálj;
- figyeld végig a lélegzeted útját befelé és kifelé is;
- fogadd el hogy az elméd szokott barangolni (cselekvő mód), de irányítsd vissza a lélegzeted figyelésére (létező mód) - ha százszor, akkor százszor;
- ne befolyásold a légzésed ritmusát, csak hagyjad, hogy a tested irányítsa.
Egy-két fontos dolog:
- nem kudarc, ha másra gondolsz, csak mindig irányítsd vissza a gondolataidat a légzésedre. Ahogy egyre többet gyakorolsz, úgy lesz a kezdeti frusztrációból csak egy lebegő gondolat, amiről könnyedén vissza tudsz kanyarodni a légzésed figyelésére;
- nem kell célként kitűzni, hogy legközelebb jobban megy majd vagy újra jól fogom érezni magam, mert akkor megint csak kudarcokat gyártunk magunknak.
A tudatunk olyan, mint egy akaratos gyerek: ha gondolkodni akarunk valamin, akkor nem jut minden eszünkbe, ami kéne, ha meg nem akarunk gondolni semmire, akkor meg elkezd száguldozni témáról témára. Ha meg tilos gondolni valamire, akkor akaratlanul is felidézzük... Emlékeszem, úgy 15 éves lehettem, amikor mentem lefelé a mozgólépcsőn. Arra gondoltam, hogy milyen fura és szomorú, hogy nem gondolok semmire. Úgy akartam valami fontosra gondolni, valami érdekesre - mint a többi ember, akinek biztos csupa izgalmas ötlet jár a fejében... És most kell megtudnom, hogy igazából meditáltam :-)
A gyakorlat valóban arra való, hogy megerősítsen bennünket az itt és most érzékelésében, tehát kizárja a múltról és a jövőről való gyötrődő gondolatokat. Az írók érzékletes példája szerint, ha ránézel egy óriási farakásra, amit be kell hordanod, rögtön a fáradtságra gondolsz és hivogatni kezd a kanapé. De ha csak egy hasábnak szenteled a figyelmedet, arra koncentrálsz, majd jöhet a következő, máris könnyebbnek tűnik a dolog. Nem arról van szó, hogy becsapod magad és így kisebbnek képzeled a farakást, hanem felcserélve a cselekvő elmét a létező elmére, nem gondolsz arra, hogy milyen fáradt leszel a végén. Ez a mindennapokban úgy néz ki, hogy nagyon sokszor a szemünk előtt tartjuk az összes feladatot - ezzel már előre kifárasztva magunkat -, pedig csak az éppen előttünk levőre kéne koncentrálni. Azaz olyan felesleges terhet cipelünk, amit ha letennénk, jóval nagyobb energiával csinálhatnánk meg a jelenlegi teendőnket.
Már egy hete így alszom el nagyon könnyedén, és ha felébredek éjjel, ugyanígy zárom ki a gondolataimat. Úgyhogy legalább a kialvatlanságot már kihúzhatom a listámról :-)
