Drága Olvasóim! Vége a vizsgaidőszaknak - újra itt vagyok. Na persze igazából már több mint négy hete vége, de két hét kellett, hogy magamhoz térjek. Utána az elmaradásaimat próbáltam pótolni mind a munkahelyemen, mind otthon. Persze még nem sikerült, de azért haladok, haladok. Na meg voltam már két hét szabin is - majd írok róla:-).

Haladok a szakdolgozatommal is lassacskán. Azt már tudom, hogy a választott témámmal kapcsolatban - a szinglikről fog szólni - már mindent megírtak, hihetetlenül alaposan körbejárták a témát.

Magyarországon tulajdonképpen eltörpül az a réteg, amely tudatosan választja a szingli létet. A kutatások szerint a többség vagy csak az iskolái elvégzéséig szeretne az lenni vagy kényszerszingli - azaz akar társat, csak nincs neki. Ez utóbbi ennek a rétegnek kb. 80 %!

Pár évvel ezelőttig még rögtön vehemensen elkezdték szídni azt, aki sok pénzből, önzőn egyedül él, és csak negatív jelentése volt a szingli szónak. Ma már látják az emberek, hogy ez egy sokrétű probléma, nemcsak egyszerű önzőség. Most már a megítélés megegyezik a fent említett kutatás eredményével. Nem az egyes embereket hibáztatják főleg, hanem a kényszerítő körülményeket. Szerintem ehhez nagyban hozzájárult Mikola István 2006-os kijelentése, mert az akkora felháborodást keltett – főleg az „egyén parttalan szabadságvágyának megnyirbálása", hogy tisztázó párbeszéd indult a fórumokon. Ebből a szempontból „gyógyító dialógusnak” számított, amire szükség lenne még pár ügyben…
Magyarországon ugyan az emberek a tradícionális hagyományokat hangoztatják a családalapításal kapcsolatban, de mégsem aszerint élnek. Több, egymást erősítő folyamat létezik, ami a szingli-lét felé taszít: a diploma megszerzésének hosszúsága, az öntudatos, önmegvalósító lét vonzása, a munkáltatók szingli-pártisága és gyerekellenessége, a házasságok könnyű felbonthatósága, az emberre jellemző, időben eltolódott poligámia, a társadalom elvárásai a házasság előtt és után, a gyerekkor kitolódása, a fogyasztói társadalom preferenciái.

És a legérdekesebb kérdés, igazából amiről a szakdolim szól majd, hogy befolyásolja-e a média a szingli énképének alakulását - gondolok itt főleg az internetre. Változott-e az énképe egy egyedül élő embernek a társadalom véleményének internetes fórumokon tapasztalható változása miatt? Hozzájárultak-e a szingliről kialakult képhez, s így a saját magukról kialakult képhez is azok a filmek, amik az egyedülálló, de mindenképpen párt szerezni akaró nőkről szóltak?

Ezzel újra a szerintem egyik legérdekesebb témához értünk: befolyásolja-e az embereket a média? A sok általam tanult elmélet kisebb része azt bizonyítja, hogy igen, de a többi, egymást inkább kiegészítő elképzelés szerint nem túlzottan (egy másik bejegyzésben majd megírom őket, kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye róluk). De ha ez utóbbiaknak van igaza, akkor a médiának nincs túl nagy befolyása az identitásunk alakulására sem. Pedig az emberek pont az ellenkezőjéről vannak meggyőződve, nem?

Miközben gondolkoznak, hallgassanak egy kis zenét! Két feldolgozást szeretnék megosztani Önökkel. Az egyiket még tavasszal mutatta Gergő, a másikat nyár elején.

Íme egy Radiohead-szám Gnarls Barkley előadásában:

A Red Hot Chili Peppers egy Diana Ross számot dolgozott fel:

De azért hallgassák meg az eredetit is, milyen hihetetlenül modern hangzású szám - a kinézete mondjuk nem annyira:-)