Egyik barátnőm a gyereknevelés nehézségeiről írja a blogját (hajtukanyar.blogspot.com/). Ez elgondolkodtatott arról, hogy milyen egyszerűnek gondoltam azt fiatalkoromban, mondván, hogy ha az embereknek csak úgy egyszerűen, előképzés nélkül lehet gyerekük, akkor biztos tudják, hogyan kell jól gyereket nevelni... Fő a természetesség! Azóta kissé cizellálódott a gondolkodásom (nem csak ebben, másban is, pedig milyen jó volt ártatlanul élni!), s ehhez nagyban hozzájárult Susan Forward könyve. A címe igen beszédes: Mérgező szülők - nem szépítve semmit, eseteket bemutatva írja le szülők hibáit, gyerekeik szenvedését. Az "egyszerű" elhanyagolástól kezdve az ellentétéig, azaz a függésben tartásig, az alkoholista szülőkön keresztül az incesztusig mindenre találunk példát benne. Az emberek még öregen sem biztos, hogy rájönnek, miket követtek el ellenük gyerekkorukban, ami megmérgezte egész életüket, s tovább adván talán még gyermekükét is tovább mérgezi.

Már elég régen olvastam, és úgy emlékszem, hogy a könyv eleje nekem kicsit túl amerikai, túl szájbarágós. De azon tovább jutva, a példákat megemésztve, a végén még arra is választ ad, hogy szembesítsük-e szüleinket hibáikkal - igen! De ezt nem lehet csak úgy, odamondva, hiszen itt évtizedes szereposztásról van szó, tehát hogyan kell ebből kizökkenteni őket, hogyan kell "igazi" beszélgetésbe fogni velük, azaz miképpen kell kikerülni azt, hogy újra kisgyereknek érezzük magunkat velük szemben. Tanácsot ad arra az esetre is, hogy mit tegyünk, ha szüleink már idősek és betegek, s ezért sajnáljuk őket, és mit tehetünk, ha mér meghaltak.

Azt hiszem, az ember úgy húsz éves kora után kezd el komolyabban gondolkodni a jövőjéről, a gyerekvállalásról és a szülői szerepről, ezért ettől a kortól kezdve lehet fogékony erre a könyvre. Ha valaki elolvassa - nem könnyű - és a sorsára ismer, nagyon sok dolgot helyre rakhat mind a gyerekkorában, mind a mostani életében. De a legfontosabb, hogy talán így nem követi el ugyanazokat a hibákat, amiket vele szemben elkövettek a szülei.

Persze ideális esetben az olvasó arra jön rá - amit mindig is tudott -, hogy neki vannak a legjobb szülei a világon, és akkor megkönnyebbülten szörnyülködhet, hogy mik vannak! - hiszen szeretjük a rémmeséket.