Nemrég olvastam egy cikket a Díványon: Nem is Emma Jane Austen Emmájának főhőse? Arról szólt, hogy igazából Jane Fairfax sokkal érdekesebb, hiszen ő hasonlít Jane Austen szokásos hősnőire. 

Véletlen egybeesés, hogy nemrég olvastam el az Emmát angolul, úgyhogy teljesen friss volt az élmény. Ráadásul még nagyon fiatal voltam az első olvasáskor, úgyhogy mást jelentett az egész, mint régen. (Itt írtam a különböző olvasatokról.) Húsz évesen csak a romantikát láttam, nem észrevéve Jane Austen társadalomkritkáját - ami később főleg az Értelem és Érzelem-ben lett hangsúlyos számomra.

A fenti cikk (ami egy könyv recenzió fordítása) olvasása közben azonnal fölvetődött bennem, hogy Jane Fairfax azért nem a hősnő, mert Jane Austen a sok nemeslelkű, hányatott sorsú, de mégis révbe érő lány helyett szerette volna a másik oldalt is bemutatni: a gazdag örökösnőt, aki a többi regényében lelketlen, egysíkú bestia. Persze úgy nem lehet valaki hősnő, ha csak egyoldalúan rossz, úgyhogy Emmának igazi jellemfejlődésen kellett keresztül mennie.

Egy másik szerző szerint, aki láthatóan szakértő a témában, szintén Jane Fairfaxot szerette volna hősnőként látni, bár ő tovább ment kicsit: milyen érdekes lenne a mélyére látni, hogy a szokásos Jane Austen-i "jó főhősnő" miért ment bele egy titkos eljegyzésbe, amivel kockára tette a saját és a neki otthont adó család jóhírét. Jane Austen korában egy titkos eljegyzés majdnem akkora botrány volt, mint egy szökés. Az író nem érti, hogy tudott Jane Fairfax engedni Frank Churchill kérésének - szerintem meg egyszerű: Frank olyan ember, akinek az emberek nem tudnak ellenállni (kivéve Mr. Knightly-t természetesen, aki a legkitűnőbb jellemű férfiszereplő a könyvben). Miért ne játszhatott volna el Jane Austen egyszer a nem túl tökéletes jellemű szereplőkkel? 

Ha már elkallódott főhősről beszélünk, az szerintem Harriet. Csak egy kis emlékeztetőül, hogy milyen szenvedéseken kell szegénynek keresztül mennie, főként Emma hibájából:
Harriet egy előkelőbb bentlakásos iskolában nőtt fel, és törvénytelen gyermekként boldogan és hálával fogadja a falu legelőkelőbb kisasszonya, Emma érdeklődését, és követi tanácsait. Emma lebeszéli arról, hogy férjhez menjen a szerelméhez, mivel az csak gazdálkodó.

Ezután meggyőzi Harrietet, hogy igazán méltó az új tiszteletes lenne hozzá, aki szerinte alig várja, hogy megkérje a kezét. Emma olyannyira sikeres, hogy Harriet még azután is szerelmes a férfiba, miután az Emmának vall szerelmet, s a visszautasítás után elvesz egy másik nőt. Itt ugyan Emma csak abban hibás, hogy azt akarja, minden az ő szája íze szerint történjék, de nagyon sok szenvedést okoz szegény Harrietnek, hiszen az új pár lépten-nyomon megalázza és kineveti őt (a feleség Jane Austen egyik legellenszenvesebb női szereplője egyébként, rendkívül jól kidolgozott karakter).

Arról sem tehet Emma, hogy Harriet ezután Mr Knightly-ba szeret belé, aki megmenti a végső megaláztatástól.
Szegényke, már megint rossz embert választ! Hiszen Mr Knightly Emmáé lesz a végén... Ráadásul egy félreértés miatt Emma azt hiszi, hogy Harriet egy másik nemesemberbe szerelmes, s bátorítja az érzelmeit, rábeszéli, hogy higgyen csak nyugodtan a sorsa jobbra fordulásában. Az akkori normák szerint ez is hiba, hiszen abban reménykedni, hogy egy társadalmilag magasabban álló férfi leereszkedjen hozzá, nem illendő. Végül Emma megtudja, hogy Harriet Mr Knightly-ba szerelmes, és ettől rájön, hogy ő is... És azt kívánja, bárcsak sose ismerte volna meg Harrietet! Hát, Harrietnek biztos jobb lett volna, igaz a regény sem lett volna ilyen izgalmas...

Persze az érzelmeknek nem lehet parancsolni, és eddig mindent szívből csinált Emma, úgyhogy csak akkor haragudtam meg rá, amikor nem akar találkozni Harriettel, miután igent mond Mr Knightly-nak. Csak egy levélben írja meg a lánynak a történteket, s meghívatja nővérével Londonba, hogy nehogy összefussanak.
Ahol Harriet szerencséjére találkozik az első szerelmével, aki még mindig szerelmes belé, újra megkéri a kezét, s most igen a válasz, hiszen a lányban is élnek még az érzések. A végén még az is kiderül, hogy Harriet apja egy kereskedő - úgyhogy nincs szó rangon aluli házasságról...

Igen, Harriet - aki jóval fiatalabb mint Emma - hajlamos hirtelen, mély vonzalomra, ami viszont tartósan megmarad. Egészen addig, míg nem jön a következő tökéletes alany. De ez nem azt jelenti, hogy a csalódás ne fájna. Végig önmaga marad, nem követ el semmi hibát, mint Jane Fairfax (hacsak nem származása az :-)), szóval szerintem ő áll a legközelebb a "jó főhősnő" szerepéhez. Bár gondolom Jane Austen korában senki nem vett volna meg egy olyan regényt, akinek ő a hőse, úgyhogy hagyjuk csak meg az író akaratát :-)