A tervem az volt, hogy drága második kommentelőm kérésére csak azért is az ebédemről lesz szó, de megint közbejött valami, amit muszáj megírnom.

A mozgólépcsőn való közlekedés nyomorúságáról már mindenféle érvet hallottunk pro és kontra (www.gyakorikerdesek.hu/kozlekedes__tomegkozlekedes__252550-miert-nem-allnak-az-emberek-a-mozgolepcson-a-jobb-oldalra-mikor-erre-tobb-helye). Most már nem íratlan szabály a jobbra állj, de ennek ellenére sem változott a helyzet. Én sem tudok hozzájárulni új motívummal a vitához, csak leírom a legfrissebb élményemet.  Amióta Budapesten dolgozom az életem csupa elkéredzkedés és rohanás, hogy elérjem a szentendrei HÉV-et, mert a gyerekek ott járnak iskolába. Ezalatt a négy év alatt találkoztam mindenféle emberrel a mozgólépcsőn; nekem újat már nem nagyon lehet mutatni. Ismerem a beszólókat - hova sietsz? -, a felháborodva megjegyzést tevőket, a rondán nézőket, olyannal is találkoztam, aki miután félrehúzódott, számonkérte, hogy miért nem mondtam köszönetet. De tegnapelőtt még én is meglepódtem. 3 perccel később indultam el a munkahelyemről, s ezért gyalogolnom kellett a Batthyány téri lépcsőn. A közepe felé elakadtam, mert az emberek cikk-cakkban álltak, de ezt csak későn vettem észre, és egy fiatal - talán még 30 sem volt - nő mögötti lépcsőn torpantam meg: ő bal, én meg a jobb oldalon, s eközben kicsit hozzáértem a táskájához. Láttam, hogy izeg-mozog, de nem gondoltam semmire. Végül mikor leléptünk a lépcsőről, tett egy megjegyzést, amit igazán meg sem értettem, mert olyan dühödt szenvedéllyel mondta, a fogai között szűrve a szavakat, hogy nagyon szíven ütött. Vajon valaki megbántotta, és ki kellett élnie a dühét vagy azért szólt csak fenn, mert félt tőlem? Talán ő is olyan ember, aki személyes sértésnek veszi, ha valaki a sokaságban hozzá ér? Pár napja láttam, hogy egy ötvenes nő ököllel ütött egy másikba, aki elélépett a tömegben.

Tudom, hogy a környezet is tehet ezekről a dolgokról; vannak emberi kapcsolatokat serkentő és gátló terek. A metró határozottan a második kategóriába tartozik: keskeny lépcsők, rosszul tervezett lejárók; nézzék csak a következő képeket! Már előre kódolva van az ütközés, mind szó szerinti, mind átvitt értelemben.

  Legtöbbünk életformája sem kiegyensúlyozott - bár a Keletinél, a gyalogosforgalmat terelő keskeny karámban feltűnően sok a párosan andalgó ember...  Na de ez csak egy rosszindulatú megjegyzés volt:) Ha ugyanis körülnézek a metrón vagy a héven, csupa legörbülő, rosszkedvű szájszegletet látok.

 Kedves olvasó, vigyázzon a szájszegletére!

U.i.: megígérem, hogy legközelebb az ebédemről fogok írni!