Mostanában sikerült pár nagyon érdekes és jó képet készítenem.

Először a legjobb: ölyvet kergető szarkák.

Még az ölyv kitépett farktolla is látszik! Onnan tudom, hogy faroktoll, hogy láttam, amikor az egyik szarka kitépte, csak az a kép nem lett túl jó.

Na még pár kép:

Tengelic a madáretetőmön:

Elkaptam, ahogy elröppen:

Repülő veréb:

Elreppenő veréb (bár lehet, hogy éppen érkezik):

Pállott csőrű fiatal veréb:

Éneklő szürkebegy:

Egy másik szürkebegy:

Volt két örvös galamb párom, amelyik közül az egyik elvesztette a párját. Azért nem írom, hogy férjét vagy feleségét, mert sajnos egyformák. Így hát csak találgattam, hogy amikor megjelent egy másik galamb, akkor az milyen nemű lehet. Ugyanis az özvegy állandóan bókolt neki, meg kergetőztek, viszont a másik is mintha férfiként viselkedett volna. Egész tavasszal kergették egymást, és nemrég kiderült, hogy valóban hímek! Ugyanis elkezdtek komolyan és hosszasan verekedni.

Néha megpihentek:

Majd újrakezdték:

Megint fixírozzák egymást:

És újra kitör a harc:

És a végeredmény:

Azt hiszem Konrad Lorenz-nél csodálkoztam rá, hogy az úgynevezett szelíd állatok mennyire nem azok. Pont egy galambokról szólt az egyik példája, melyeket egy közös kalitkában hagyott, és estére az egyik megnyúzta a másikat. A másik példája az őzike volt, amely a legtöbb balesetet okozta annak idején az akkor még újdonságnak számító vadasparkokban.

Elreppenő fiatal seregély:

Még a csontjai is látszanak:

Fiát etető seregély:

Rigópapa:

Rigómama se néz ki sokkal jobban:

De még mindig jobb, mint ez a még szerencsétlenebbül kinéző rigó az egyik parkban (sajnos csak telefon volt nálam):

Csóka az etetőmön:

Szarka a kerítésemen:

Vörösbegy az etetőmön:

Fiát etető vörösbegy:

Elreppenő vörösbegy:

Fiát etető kékcinke - érdekes, hogy a fiatalnak mennyire fakóbbak a színei, és a pelyhei miatt nagyobbnak is látszik:

Éneklő zöldike:

A következő képeken nem énekel:

Néha nagyon viccesen felfújja magát:

Aztán tovább énekel:

És a legvégén két pisztráng Hungerfordban: