- Szia, hogy vagy? Még mindig nagyon fáj?

- Miért nem hívtál tegnap? Akkorra igérted.

- Sajnos későn értünk haza, és tizenegykor már nem akartalak hívni.

- Ja, értem.

- Szóval nagyon fáj?

Beszélgetnek: itt fáj, ott fáj, lassan múlik, a másik vigasztalja, majd búcsúzni kezd.

- Akkor hívlak holnap, jó?

- Minek, most mindent elmondtam, csak ismételném magam. Azt meg unod, nem?

- Persze, hogy nem. Az emberek nem csak akkor hívják egymást, ha valami történik.

- Hát persze. Mert azért jó, hogy vagytok és hogy hívsz, na?

- Én is örülök neki. Szóval akkor hívlak holnap.

- Á nem kell. Hívjál inkább szerdán.

- Az sajnos nem jó, tudod, aznap este sosem érek rá.

- Akkor vasárnap.

- De az majdnem egy hét.

- Nem baj. Szia.

- Szia.