Csütörtökön levizsgáztam, és ezzel lezárult egy újabb fejezete az életemnek. Nagyon fognak hiányozni a jó előadások - a kevésbé jók nem -, a házi dolgozatok, az órai vagy otthoni munka a társaimmal. A vizsgák egyáltalán nem... Ha még egyszer tanulni fogok, akkor maximum egy év hosszúságú iskolát vállalok. Most már biztos, hogy nem változik meg az, hogyan állok hozzá az iskolai megmérettetésekhez.
Most kezdem az angol tanulást, boldogan háziasszonykodom, gazolok, fényképezem a madarakat - de azért anyu miatt nem felhőtlenül. Remélem nyár végére jobban lesz.
Gergő mondta, hogy te úgyis megtalálod amin aggódni lehet. És valóban: ősszel kezdődik az újabb aggódás: munkába szeretnék állni, tehát jönnek az interjúk, amik újabb muníciót adnak a jó vagy rossz emlékeknek.
Bár túl sok mindenre nem volt időm a tavasszal, azért készült pár madárfotó. Vörösbegy Basingstoke-ban, aminek olyan furcsán lilás volt a melle:
Egy másik a Blenheim Palace parkjában.
Életemben először láttam fekete hattyút, szintén a Blenheim Palace parkjában:
Most valahogy olyan üresnek érzem magam - mint a vizsgaidőszak után mindig. Gergő is mondta, hogy neki is így volt. Rezső viszont sohasem érezte így.
Mivel a nagy tanulásban elmaradt a téli-nyári ruhák cseréje a szekrényben, ezenkívül azóta elöntött minket a sok tárgy, rajz, játék, amiknek helyet kell találnom, főleg pakolgatok. Nagyon élvezem!
