Az otthoni nyaralás után ismét itthon vagyunk... Persze nem volt időm és lehetőségem blogot írni, de itt, a kipakolás után máris ülök a géphez, hogy megírjam, milyen volt ott:-)

Az idő tökéletes volt: pont olyan, amilyenre vágytam. Az a fajta nyár, ami a kedvencem: csendes, mozdulatlan és meleg, de nem túlzottan. Legalább ötször voltunk a Pap-szigeti strandon, ebből kétszer már Gergővel. Az esték is gyönyörűek voltak. Ki is használtuk: sokat üldögéltünk a teraszon. Bár az utolsó grillezésünk nem sikerült jól: nem gyulladt be a faszén.

De azért nem sokat pihentünk, hiszen pakolni kellett. Nagyon sokat vendégeskedtünk illetve mi is hívtunk rokonokat és barátokat (majd lesz egy képes beszámoló is:-)). Szóval nemcsak a nyárral, de a szeretteinkkel is feltöltődtünk (nem túl!). Sajnos mindenkivel nem tudtunk találkozni. Majdnem végig reménykedtem, hogy le tudunk menni Almádiba, de az mégsem jött össze sajnos. Andris szerencsére sok barátjával találkozott, de Misi csak eggyel tudott.

Most indultunk először a Ferihegy 2-ről. Nagyon tetszett, hogy amikor látták a check-innél, hogy sokan vagyunk, akkor nyitottak még két kaput. A váró is szép nagy, óriás ablakokkal. Aztán rövid sorállás után a kapunál feltereltek minket a buszra - és fél órát álltunk nyitott ajtókkal a 35 fokban. A busz tömve, csak akkor nyitották ki a mögötte álló ajtaját, amikor már tényleg nem fért be senki. Szóval teljesen elrontották az addigi jó benyomásokat. Szerintem az lehetett a probléma, hogy ahol a kapukhoz kell állni, ott eléggé szűk a hely. De mindez nem lett volna baj, ha van annyi eszük, hogy becsukják az ajtókat és indítják a légkondit. Vagy később nyitják ki a kaput 20 perccel. De legalább a másik buszra engedték volna előbb az embereket. Azon is eltűnődtünk, hogy mi van minusz 20 fokban. Januárban elég hideg volt, és akkor is nyitott ajtókkal álltunk - igaz, akkor csak negyed órát. Ráadásul, bár ez már nem az ő hibájuk, mi szálltunk fel legutoljára a repülőre, ezért négyen ültünk négyfelé. 

Anglia nagyon szép idővel fogadott: sütött a nap, de nem túl melegen. Aztán másnap jött egy kis szürkeség, és éppen, amikor elindultunk vásárolni, hihetetlen zivatar keletkezett... Mivel már félúton voltunk, nem volt értelme visszafordulni, tehát túl vagyunk az első bőrigázáson. Szerencsére meleg volt, mert a ruhánkból csavarni lehetett a vizet - ki is centrifugáztam, amikor hazaérkeztünk. Mondtam is Gergőnek, hogy most már tényleg meg kell venni Dri Buddit:

http://www.argos.co.uk/static/Product/partNumber/8501147.htm#pdpProductReviews

De a hétvégén újra London!