annalog

annalog

Pánik

2012. július 03. - annalog

Tegnap, mint minden nap háromkor, elmentem Andrisért az iskolába. Gergő már telefonált, hogy Misit is feltette a buszra, tehát Andrissal indultunk a megálló felé. Akkor döbbentem rá, hogy nem zártam le a zöldség alatt a gázt.

Míg megjárjuk az oda-vissza utat, eltelik minimum 45 perc. Gyorsan kellett cselekednem. Felhívtam Misit, hogy jöjjön egyedül haza, és Andrissal elkezdtünk futni. Kb. 5 perc után kifulladt, és azt mondta, hogy hazajön egyedül. Jól ismeri már az utat, ezért ráhagytam.

Én rohantam haza, persze zuhogott az eső. Azt kutattam az utca végéből, hogy látok-e füstöt. Odaképzeltem a szirénázó tűzoltókat, a szomszédokat, akik meghaltak, jobb esetben csak elvesztik miattam a lakásukat, Gergő tekintetét, amint megtudja, hogy mi történt.

Szerencsére nem volt semmi baj, még a víz sem főtt el teljesen.

Ezután kirohantam a lakásból, csapzottan, lihegve, vissza a gyerekekért. A szomszéd látta mindezt, és megkérdezte, segíthet-e. Éppen indult az autójával, ezért köszönettel elfogadtam, gondoltam, gyorsabb, ha autóval megyek vissza azon az úton, ahol menni szoktunk. 

Andris nem volt sehol.

Felhívtam Misit, hogy hol tart, mondta a mezőn, és nem látta Andrist. Tettünk két kört a szomszéddal, én egyre jobban pánikba estem - mindenféle szörnyűségre gondoltam. Útközben összefutottunk Catherine-nal, de ő sem találkozott vele.

Misivel találkoztunk útközben, őt hazaküldtem, mi újra elindultunk. Egy perc múlva felhívott, hogy Andris már ott áll a ház előtt, és azt hiszi, hogy meghaltam vagy meggyilkoltak (sic!), hogy nem nyitok ajtót. Kiderült, hogy levágta az utat, a mező szélén jött, ezért nem láttuk...

Nagyon hálálkodtam a szomszédnak, és este jöttem rá, hogy hiszen nekünk van autónk :-)

Ebből az látszik, hogy pánikban nem viselkedem túl ésszerűen...

Ja, és utána még utána rohantam Catherine-nak, hogy megnyugtassam, megvan Andris.

Izomlázam van :-)

Ma reggel megkérdezte Andris, hogy ugye, lezártam a gázt... Eddig is hajlamos voltam egy ideig azon gondolkodni, ha elmentem otthonról, hogy lezártam, becsuktam, bezártam stb - éppen mit. De most már  ígérem, kényszeres "visszamenő" leszek.

A bejegyzés trackback címe:

https://annalog.blog.hu/api/trackback/id/tr534625931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LaDia 2012.07.03. 15:50:37

Kedves Anna!

Szerencsés véget ért ez a "kalandotok". (így utólag azt hiszem írhatom így)
Ahogy olvastalak, közben abszolút éreztem a félelmed, láttam én is lelki szemeim előtt, mik zajlottak le a fejedben. Abszolút megértelek, hogy így bepánikoltál. Pedig tudja az ember, hogy ilyenkor ez a legrosszabb, amit tehet. :(

Az jutott még eszembe, hogy talán jobb is, hogy nem vezettél, valószínű nem lett volna túl szerencsés az sem. Így legalább - mint utas - jobban tudtál keresni, nézelődni.

Örülök, hogy nem történt semmi probléma.

Pusziiiii
süti beállítások módosítása