Szeretem a Radioheadet. Nem az a zene, amit elsőre meg tudtam szeretni, előszörre nem váltott ki belőlem heves érzelmeket, de aztán szép lassan bekúsztak a dalok a gondolataimba - biztos voltak már így, hogy csak később vették észre egy szám finomságait. Ehhez azért hozzájárult Gergőm azon szokása, hogy ami tetszik neki, azt megállás nélkül hallgatja - de azért kellett az én fogadókészségem is. Mondhatják erre, hogy persze a szerelem - de nem, mert azért van olyan számuk, amit nem tudok megszeretni, mert túl sok benne az öntetszelgés. Essünk túl rajta gyorsan, hogy aztán jöhessenek a jók!

Az "Amnesiac" és a "Kid A" című lemezen lévő többi szám viszont nagyon tetszik. A kedvencem az utóbbin hangzik el: "Optimistic" - sajnos a Szigeten nem játszották, de azért jó kis koncert volt.

Ebbe az unplugged élő koncertbe is érdemes belehallgatni:

Két hete tette fel valaki a youtube-ra  az új albumukat - a címe "The King of Limbs" - ezzel most barátkozunk:

De ami azonnal megtetszett, ahogy Chris Thile játszotta a "Morning bell"-t. Az ilyen feldolgozásokat szeretem, amik megtartják az eredetit, de hozzá is tesznek valami pezsdítő újat és hallatszik a zenélés öröme:

Remélem, hogy aki eddig is szerette, annak örömet okoztam, aki nem ismerte, annak kedvet csináltam hozzá!