Úgy döntöttünk, hogy megkérjük a letelepedési engedélyt. Mivel tudtuk, hogy be kell adni az anyakönyvi kivonatokat hiteles másolatokkal együtt, azt gondoltam, hogy amikor meglátogatom anyut, elviszem őket az OFFI-ba. 

El is vittem, de az ügyintéző azt tanácsolta, hogy inkább kérjem ki az új típusú, elektronikus, magyar-angol-francia nyelvű iratokat. Volt akinek ugyanis nem fogadták el a régit, különben is hozzá kell tűzniük a fordításhoz, és darabja 8 ezer helyett csak 2 ezer.

Sajnos nem tudtam kifejezni megfelelően a hálámat, mert már azon agyaltam, hogy akkor hány kerületbe is kell elmennem. Még szerencse, hogy voltak átfedések: én és Andris is a 8. kerületben születtünk, és mindkét házasságom a 2. kerületben köttetett. (Ugyanannál az anyakönyvvezetőnél :-))

Elindultam hát, először a Béke térre, Misi születésijéért. Sajnos az ottani posta megszűnt, ezért visszagyalogoltam a Róbert Károly körútig, majd újra a polgármesti hivatalba - nagyon drága a vonaljegy... 

Kb. 1 óra alatt elintéztem, s megtudtam, hogy a rendszerbe kerülés után bármelyik önkormányzatnál ki lehet majd kérni. Hű, milyen egyszerű és milyen menő - gondoltam.

Elindultam a Margit körútra, de sajnos összetévesztettem a címet a kormányablakéval, úgyhogy lihegve estem be pont 5-kor - amikor lezárt a sorszámhúzó rendszer.

Másnap reggel ott kezdtem. Mikor megkaptam az első házassági anyakönyvi kivonatot, meglepődve láttam, hogy a házasságom alatt hordott nevem a lánynevem volt. Állítólag azért, mert a második házasságkötésem előtti napon visszaváltoztattam a nevem rá. Tehát soha többet nem használhatom együtt a régi okirattal, mert nem stimmelnek.

De az igazán meglepő - vagy inkább felháborító az volt, hogy a hiperszuper háromnyelvű okmányban, a Megjegyzés rubrikában magyarul szerepelt a válásom ténye és dátuma! Ugyanígy a másodikban, ahol a születendő gyermekek családi neve volt megadva. Azaz nem úsztam meg a hiteles másolat kérését.

De előbb még következett a 8. kerület, ahol még sorszámhúzó rendszer sem volt. Ennek ellenére gyorsan végeztem. Ott találkoztam Petivel, akivel aztán mentünk tovább a 12. kerületbe.

Mivel ő is ott született, elkértük az övét is. Előre készültem az okmánybélyeggel, de mivel ő külföldi munkavállalás céljából kérte, nem volt rá szükség.

Amint öltözködtünk a folyosón és azon tűnődtem, hogy mit csináljak a bélyegemmel, az ügyintéző kijött utánam, és visszahívott. Az utánunk következő férfi ugyanis nem hozott magával bélyeget, így hát eladhattam neki :-)

Szépen visszasétáltam tehát a fordító irodába, és kértem a két megjegyzés lefordítását. Elvállalták másnapra, 26 ezer forintért. Már nyomtatták a számlát, amikor megkérdezték, hogy ugye tudom, hogy a külügyminisztériummal minden hiteles anyakönyvi kivonatot hitelesíttetni kell, darabja ötezerötszáz?

Itt már egy kicsit rángatóztam, de amikor másnap visszamentem, és az ügyintéző még plusz 1800 Ft-ot kért, mert kétoldalas lett az okirat (a vonalkód átment a második oldalra), kicsit elkezdtem kiabálni. 

Persze gyorsan lenyugtattam magam, mert nem látom értelmét az ilyen hadakozásoknak. Eszembe is jutott egy talán francia film, amelyben a főhős élete teljesen szétesik, amikor elkezd küzdeni a bürokráciával. Meg különben sem vagyok az a mindenáron kiállok az igazságomért típus. De a legmeglepőbb az volt, hogy bárkinek mondtam el mi történt, senki nem háborodott fel, csak tudomásul vették.

Úgyhogy odaadtam Petinek a kupacot, és megkértem,hogy intézze el a hitelesítést. Remélhetőleg holnap föladja, és elkezdhetjük kitölteni a 85 oldalas kérelmünket...

Nemrég olvastam a Díványon, hogy valaki majdnem belehalt a túl sok vízivásba. Valamilyen húgyuti fertőzése volt, s ilyenkor valószínűleg nem jó sokat inni.

A cikk végén megírják, hogy egy férfinek 2,5 liter, egy nőnek 2 liter az ajánlott folyadékbevitele naponta, amibe beleértendő az összes étel és ital is. De ha valaki nem akarja számolgatni vagy applikációkat használni rá, akkor támaszkodjon csak nyugodtan a szomjúságérzetére. 

Örültem, hogy ezt írták, mert a 2,5 liter kényszere azóta idegesít, amióta először hallottam róla. Persze én is szeretnék jól működő vesét, kisimult arcbőrt, karikátlan szemeket, de mit csináljak, ha nem tudok ennyit inni? Az eredmény mindig a mellékhelyiség sűrű látogatása. Ezt sajnos nem tudom megcsinálni a munkahelyemen vagy utazás közben, szóval maradok a régi megoldásnál: csak akkor iszom, ha szomjas vagyok.

És örülök az új trendnek, de ezzel persze ismét megerősítem az egyik kedvenc média befogadás elméletemet, a szelektív érzékelés elméletét, ami szerint az emberek szelektálnak az üzenetek között: azokat keresik, amelyek megerősítik létező véleményüket. Ezt háromféleképpen érik el: eleve kizárják azokat a médiumokat, amelyekkel valószínűleg nem értenek egyet; ha mégis találkoznak valamilyen ellenkező véleménnyel, azt elengedik a fülük mellett, illetve ha meg is jegyzik, hamarosan elfelejtik.

A kutatók ugyan eredetileg azt vizsgálták, hogy miért nem hatékonyak a politikai kampányok, de szerintem bármire lehet alkalmazni.

Újra elolvastam A Gyűrűk Urát, mert a legutóbbi alkalommal ugyan nagyon élveztem, hogy értem angolul is, de azért még nem ment könnyedén. Most sokkal jobb volt, de azt hiszem legalább 10 évig pihentetem, mielőtt megint kézbe venném.

De nem ezt akartam elújságolni, hanem valami teljesen mást: egy olyan rész kapott hangsúlyt, ami eddig nem.

Eddig csak tudomásul vettem, hogy Szauron legyőzésével elmúlik a Harmadkor, s elkezdődik az emberek uralma. A tündék és varázslók kora lejár, s ők beletörődnek ebbe a keserédes végbe, hiszen egy jobb világot hagyhatnak az emberekre.

Persze, hogy párhuzamot vontam a Brexittel: új kor kezdődik, de a mi korunk elmúlása nem hagy maga után semmiféle keserédes elégedettséget.