Úgy döntöttünk, hogy megkérjük a letelepedési engedélyt. Mivel tudtuk, hogy be kell adni az anyakönyvi kivonatokat hiteles másolatokkal együtt, azt gondoltam, hogy amikor meglátogatom anyut, elviszem őket az OFFI-ba.
El is vittem, de az ügyintéző azt tanácsolta, hogy inkább kérjem ki az új típusú, elektronikus, magyar-angol-francia nyelvű iratokat. Volt akinek ugyanis nem fogadták el a régit, különben is hozzá kell tűzniük a fordításhoz, és darabja 8 ezer helyett csak 2 ezer.
Sajnos nem tudtam kifejezni megfelelően a hálámat, mert már azon agyaltam, hogy akkor hány kerületbe is kell elmennem. Még szerencse, hogy voltak átfedések: én és Andris is a 8. kerületben születtünk, és mindkét házasságom a 2. kerületben köttetett. (Ugyanannál az anyakönyvvezetőnél :-))
Elindultam hát, először a Béke térre, Misi születésijéért. Sajnos az ottani posta megszűnt, ezért visszagyalogoltam a Róbert Károly körútig, majd újra a polgármesti hivatalba - nagyon drága a vonaljegy...
Kb. 1 óra alatt elintéztem, s megtudtam, hogy a rendszerbe kerülés után bármelyik önkormányzatnál ki lehet majd kérni. Hű, milyen egyszerű és milyen menő - gondoltam.
Elindultam a Margit körútra, de sajnos összetévesztettem a címet a kormányablakéval, úgyhogy lihegve estem be pont 5-kor - amikor lezárt a sorszámhúzó rendszer.
Másnap reggel ott kezdtem. Mikor megkaptam az első házassági anyakönyvi kivonatot, meglepődve láttam, hogy a házasságom alatt hordott nevem a lánynevem volt. Állítólag azért, mert a második házasságkötésem előtti napon visszaváltoztattam a nevem rá. Tehát soha többet nem használhatom együtt a régi okirattal, mert nem stimmelnek.
De az igazán meglepő - vagy inkább felháborító az volt, hogy a hiperszuper háromnyelvű okmányban, a Megjegyzés rubrikában magyarul szerepelt a válásom ténye és dátuma! Ugyanígy a másodikban, ahol a születendő gyermekek családi neve volt megadva. Azaz nem úsztam meg a hiteles másolat kérését.
De előbb még következett a 8. kerület, ahol még sorszámhúzó rendszer sem volt. Ennek ellenére gyorsan végeztem. Ott találkoztam Petivel, akivel aztán mentünk tovább a 12. kerületbe.
Mivel ő is ott született, elkértük az övét is. Előre készültem az okmánybélyeggel, de mivel ő külföldi munkavállalás céljából kérte, nem volt rá szükség.
Amint öltözködtünk a folyosón és azon tűnődtem, hogy mit csináljak a bélyegemmel, az ügyintéző kijött utánam, és visszahívott. Az utánunk következő férfi ugyanis nem hozott magával bélyeget, így hát eladhattam neki :-)
Szépen visszasétáltam tehát a fordító irodába, és kértem a két megjegyzés lefordítását. Elvállalták másnapra, 26 ezer forintért. Már nyomtatták a számlát, amikor megkérdezték, hogy ugye tudom, hogy a külügyminisztériummal minden hiteles anyakönyvi kivonatot hitelesíttetni kell, darabja ötezerötszáz?
Itt már egy kicsit rángatóztam, de amikor másnap visszamentem, és az ügyintéző még plusz 1800 Ft-ot kért, mert kétoldalas lett az okirat (a vonalkód átment a második oldalra), kicsit elkezdtem kiabálni.
Persze gyorsan lenyugtattam magam, mert nem látom értelmét az ilyen hadakozásoknak. Eszembe is jutott egy talán francia film, amelyben a főhős élete teljesen szétesik, amikor elkezd küzdeni a bürokráciával. Meg különben sem vagyok az a mindenáron kiállok az igazságomért típus. De a legmeglepőbb az volt, hogy bárkinek mondtam el mi történt, senki nem háborodott fel, csak tudomásul vették.
Úgyhogy odaadtam Petinek a kupacot, és megkértem,hogy intézze el a hitelesítést. Remélhetőleg holnap föladja, és elkezdhetjük kitölteni a 85 oldalas kérelmünket...