Már régóta meg akartam írni két dolgot, amiről megváltozott a véleményem. Semmi nagyon fontos - csak a konyháról van szó :-)

Amikor elkezdtem főzni - mondjuk inkább először sütni - még a múlt században, a tojás ára nagyon magas volt. Igaz, akkor minden hozzávaló nagyon drága lett hirtelen, de valahogy a tojásé mindig kiverte a biztosítékot nálam. A rendszerváltozás környékéről beszélek, amikor az állami szabályozás teljesen eltűnt a piacról.

Akkoriban kezdtek újra megjelenni a régi szakácskönyvek, amiket - új receptek után kutatva - sokszor megvettem. Hiába voltak szépek és különlegesek, egy idő után már nem olvastam őket: hát mit kezdjen az ember egy olyan recepttel, amiben beszerezhetetlen hozzávalók (homár), és átválthatatlan mértékegységek (pl. lat) vannak? Akkoriban csak Ausztriában lehetett teli polcokat látni, ahonnan - hogy érzékeltessem a helyzetet - AMO zöldalma szappant hoztak ajándékba nekem, aminek tényleg nagyon örültem.

Arról nem is beszélve, hogy minden recept úgy kezdődött: végy 12 tojást, fél liter tejszínt stb. Ez egyszerűen elképzelhetetlen volt akkoriban. Ha egy recept 2 tojásnál többet kért - kivéve persze a 6 tojásos piskótát, de azt csak szülinapokon - már félre is tettem.

Aztán a tojás ára ugyan nem csökkent, csak a hirtelen kiugrás után ugyanannyi maradt, viszont a fizetésünk azért csak-csak nőtt. De akkor is mindig azokat a recepteket kerestem, amihez nem kell túl sok tojás.

És akkor nem is olyan rég - pár éve - rájöttem, hogy a régi háziasszonyok nem véletlenül használtak annyit. Már untam, hogy a pampuskám mindig olyan olajos - még anyu tanította - és kipróbáltam plusz egy tojással. Azóta én vagyok a pampuska király - ugye Évi?

És az Éva-féle cukkiniba is öt tojást teszek, mert úgy még jobban felfújódik. A húsos és zöldséges pitékbe is annyi kell - persze a tepsi méretétől függően.

A másik dolog, amiben megváltozott a véleményem, a sütő előre melegítése. Régebben mindig ideges voltam, amikor megláttam, hogy egy recept azzal kezdődik: kapcsoljuk be a sütőt. Gondoltam, micsoda pazarlás, hiszen recepttől függően változik a hozzávalók előkészítése. Nekem egy kicsit általában több, mint amennyit a recept írója megad - hát lehet, hogy nem vagyok egy Fittipaldi (vajon ismerik ezt a fiatalok? - nem :-)). 

Azt ugyan még most sem tudom, hogy miért ez a recept első mondata, de az biztos, hogy a jó meleg sütőben sokkal szebbre sül minden. Ehhez is persze egy véletlen vezetett: egyszerre három dolgot sütöttem egy vendégségre, és minden nagyon szép és könnyű lett.

Ezek persze csak csip-csup felfedezések anyuéhoz képest, aki ma délután közölte velem, hogy rájött, nem érdemes vitatkozni az emberekkel, mert csak a saját igazuk érdekli őket. Jobb későn, mint soha!