Miért pont a madarak?

2015. december 19. - annalog

Már sok barátom tette fel a kérdést, hogy miért pont a madarakat szeretem ennyire. Mivel nekem elég nyilvánvalónak tűnik, hogy azért, mert csodálatosak, sosem gondolkodtam azon, mikor keződött az irántuk való rajongásom.

Az állatokért mindig lelkesedtem. Kiskoromban kutya szerettem volna lenni, majd kutyát sétáltattam pénzért (10 Ft/óra), később az első kutyamenhelyen voltam önkéntes. Onnan volt az első kutyám is, akit nagyon szerettem. A második - szintén az utcáról - valamilyen idegbetegséggel küzdött, szóval inkább sok kellemetlenséget okozott, mivel nagyon szégyelltem a viselkedését - nem voltam túl magabiztos fiatal :-( Szegény csak két évig volt velünk, mert széttépte a szomszéd kuvasza.

Mindig is imádtam állatkertbe járni, természetről és vadászatról szóló könyveket olvasni és filmeket nézni. Már nagyon hamar megtanultam Durrell-től, Kittenbergertől, Széchenyi Zsigmondtól és Attenborough-tól, hogy a legapróbb állatka is csodálatos lehet, valamint a vadász nemcsak a préda miatt járja az erdőt. Ettől függetlenül félek az erdőben, ha hallom egy nagyállat hangját. Ugyanis az egyik, meghatározó emlékem aputól, hogy fiatalkorában fel kellett menekülnie a fára egy vaddisznó elől.

Tizenhárom éves voltam, amikor az első vándortáborba mentem. Két hétig jártuk a Bükköt. Gyönyörű időnk volt, kora nyári, még friss zöld, de már sűrű lombok, csobogó patakok, buja mohák, nyári rétek. Az egyik oldalában ültem, amikor hirtelen érezni kezdtem, hogy a táj része vagyok. Olyannyira erős és meghatározó élmény volt, hogy azóta is az egyik legboldogabb pillanatomként emlékszem rá. Persze ezt idéztem fel a pszichológusnál is - amikor váltunk az első férjemmel, akkor jártunk, hátha... És persze úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

Na visszatérve a madarakra, amikor Petivel voltam otthon GYES-en, tűnt fel, hogy a kertünkben nemcsak a rigók dalolnak és a varjak kárognak, de egy csodálatos, áradó hangú madár is énekel - amit sose tudtam meglátni a levelek között. Akkor kezdtek el igazán érdekelni az énekesmadarak, de jó sokáig kellett várnom, mire megkaptam az első madárhang kazettámat, már Gergőtől, amin örömmel fedeztem fel titokzatos kedvencemet, a barátposzátát.

Akkor jöttem rá egy vicces dologra: a háromrészes kazettánál közreműködők között egy nő sem volt. Talán a nők nem tudnak hosszú órákon keresztül egyhelyben ülni :-) Ki tudja, talán emögött is vadászó-gyűjtögető őseink túlélésére hasznos tulajdonságai állnak.

Sajnos Szentendrén - bár a mező szélén laktunk - nem volt sok madár a kertünkben. De éjszaka hallottam a csalogány énekét, és a Dunánál még napközben is énekelt az erdei pinttyel együtt. Rajtuk kívül még zöldikével, széncinkével, harkályokkal és tengeliccel találkoztam. A vizeken csak kacsákat, hattyúkat és sirályokat lehetett látni. Emlékszem hogy örültem, amikor először láttam szárcsát.

Amikor Angliába költöztünk, legnyűgözött, milyen sűrűn láttunk vadállatokat. Őzek, szarvasok, nyulak, rókák futkároztak, legelésztek az utak és a sínek mellett. Még borzot is láttam életemben először - igaz, csak elütve. És ez a fajtasűrűég vonatkozott a madarakra is: életemben először láttam vörösbegyet, kékcinkét, őszapót, vöröskányát, ölyvet, csókát, seregélyt - és mindegyiket közelről! A parkokban meg a különböző egzotikus vízimadarakat, a tengernél a sokfajta sirályt. Azt hiszem ez két dolognak köszönhető: még mindig nagyon sok, szinte érintetlen élőhelyük van, és majdnem mindegyik kertben van madáretető, amit a madarak bátran látogatnak.

Olyannyira lelkesedtem, hogy el is kezdtem egy bejegyzést írni, amit az internetről leszedett képekkel illusztráltam. Mivel nem voltam mindegyikben biztos, megkérdeztem Miklóst is, aki nem értette, hogy miért nem saját képeket töltök fel.

Na, hát innen indult az igazi rajongás. A két szenvedélyem: az állatok és a fényképezés szeretete találkozott egymással. Hogy pont a madarak vannak most előtérben, az talán azért lehet, mert ők vannak szem előtt. Nemcsak, hogy beleláthatok a társas életükbe, de a gyors mozgásuk miatt igazi kihívás fényképezni őket. Valószínűleg ugyanilyen örömmel fényképezném bármelyik állat életét. Sajnos a mostani kertünkben túl messze van az etető, viszont közel a mező. Ezért nem tudok olyan sok jó képet készíteni. De azért igyekszem, már csak azért is, mert a barátposzátát még mindig nem tudtam lefényképezni!

Tengelic