Két hete végre találtam egy nekem tetsző álláslehetőséget: az egyik gimnázium keresett konyhásnénit (dinner lady) 10 órában. Tök jó, gondoltam, csak hétfőtől szerdáig, délelőttönként - tehát lenne időm minden másra is. Azt írták, hogy a szakirányú végzettség csak előnyt jelent, nem kikötés.

Feltöltöttem a jelentkezésemet - sok helyen már nem CV-t és motivációs levelet, hanem egy on-line űrlapot kell kitölteni - és vártam.

És a jelentkezések lezárása után behívtak interjúra! Hű, hát nagyon izgultam, féltem is, hiszen még nem voltam angol nyelvű interjún. Megkerestem minden állás interjúnál segítő on-line lapot, blogot, fórumot. A felkészülés nagyon egyszerű, mert minden állásnak megtalálható a pontos leírása, az interjún várható kérdések és tanácsok a megfelelő válaszok adására.

Persze kihíztam a kosztümömet, szóval kellett vennem egy ruhát, és kölcsönkértem Zitától egy blézert. Feltűztem a hajamat, kinyomtattam a CV-met, és elindultam.

Kicsit várnom kellett az interjú előtt, s addig a kezembe nyomták a helyi lapot. Elkezdtem olvasni, s ettől teljesen megnyugodtam. Vagy azért, mert reggel Gergő - mint mindig - a megfelelő szavakat mondta? Hogy igazából nincs súlya az egésznek, hiszen nem vagyok munkanélküli. Hogy legfeljebb azt gondolják, hogy egy kicsit még kéne angolul tanulnom. Ezeket tudtam magamtól is - mégis, ha ő mondja még el is hiszem :-)

Szóval behívtak egy szobába, ahol két nő fogadott. Az egyik a HR-es volt, a másik a konyhafőnök. Az első kérdés az volt, hogy miért jelentkeztem erre a munkára. Aztán az erősségeimről kérdeztek és egy konyhásnéninek szükséges tulajdonságokról. Két kérdésre nem számítottam csak: mit csinálnék, ha egy tanuló nem megfelelően viselkedne, illetve mire vagyok büszke. Mindenre tudtam válaszolni, mindent megértettem - és oldottan éreztem magamat. Amikor elbúcsúztunk, megigérték, hogy majd jelentkeznek.

Amint kimentem, rögtön tudtam, hogy nem fognak fölvenni. Ugyanis nem tették fel az egyik top kérdést: meséljen kicsit magáról! Ha én igazán szeretnék alkalmazni egy külföldit, az biztos, hogy szeretném tudni, hogy ki fia-borja. És "csak" 50 percet voltam bent a másfél óra helyett.

Úgy egy óra múltán már azt is tudtam, hogy pontosan mit kellett volna válaszolnom a kérdésekre - bár azt hiszem nem szerepeltem rosszul. Bárcsak felhívhatnám őket és megkérdezhetném :-)

Tényleg nem vettek fel, de a lényeg, hogy jó élmény volt és hasznos tapasztalat.