Mostanában minden blue plaque-ot lefényképezünk, azokat is, amiken számunkra teljesen ismeretlen emberek neve szerepel, hogy majd otthon elolvassuk az életüket.
Vannak köztük költők, festők, írók, politikusok, zeneszerzők, színészek, közegézségügyi úttörők, mérnökök, a szegény gyermekek életének jobbításán munkálkodók - a viktoriánus kor adta a legtöbbjét ez utóbbi három hivatásnak.
Tegnapelőtt voltunk Greenwich-ben, ahol lefotóztam Benjamin Waugh emléktábláját, hátha Evelyn Waugh rokona. Hát nincs közöttük rokonság, de azért elolvastam Evelyn Waugh életét. Nagyon ellentmondásos személyiség volt: annak ellenére, hogy sokan utálták zsarnokoskodó természete miatt (ő volt az iskola "bully"-ja is egyébként), nagyon sok barátja is volt, akik mindig kitartottak mellette.
Na de nem őróla akartam írni, hanem C. Day-Lewis-ról, akinek az emléktábláját azért fényképeztem le, mert nagyon szép volt a háza, és abban reménykedtem, hogy nem véletlen a névegyezés Daniel Day-Lewis-szal. És tényleg nem: Cecil Day-Lewis volt az apukája!
De amiért az egészet elkezdtem írni, az az az érzés, ami mindig elfog, amikor híres emberek életrajzát olvasom. Hogy az ember valója, élete, bármennyire is kivételes - hacsak nem egy intézmény, mint pl. Einstein - csak addig létezik, amíg a körülötte élők emlékeznek rá. Ezután a szenvedések és örömök, gondolatok, cselekedetek emlékei mind-mind eltűnnek - s ettől a gondolattól mindig elszomorodom.
Persze ezzel Mami halála óta mindig is tisztában voltam, csak most sokkal kézzelfoghatóbb a múlékonyság. (Persze, az öregedés is segít :-))
Szóval C. Day-Lewis Nagy-Britanna koszorús költője volt 1968-72-ig. 1928-ban nősült meg, majd a '40-es években hosszú és botrányos kapcsolata volt Rosamond Lehmann írónővel. 1951-ben elvált feleségétől és szeretőjével is szakított. Újra nősült, de feleségébe soha nem volt olyan szerelmes, mint az előbbi kettőbe.
Photograph: Fred Ramage/Getty Images
Innen aztán tovább kanyarodtam Rosamond életére, hátha megtudom, miért nem őt választotta Day-Lewis. Mivel csak szerzői jogos képeket találtam róla, inkább idemásolom egy fotója linkjét. Érdemes megnézni, mert nagyon szép volt.
Rosamond (1901-1990) művészcsaládból származott. A nagyapja, Frederick, Robert Chambers lányát, Ninát vette feleségül. Chambers írt egy híres értelmező szótárt, s álnéven egy eretneknek számító könyvet, amely a teremtést boncolgatta. Óriási botrányt okozott, s a kialakuló diskurzusban, hogy egyáltalán beszélhettek erről a témáról, merte Darwin megjelentetni a Fajok eredetét.
Robertnek és Ninának irodalmi és zenei szalonjuk volt. Nina jó zongorista volt, és együtt játszott Clara és Joachim Schumannal. Szalonjukban megfordult Robert Browning és Charles Dickens is. Robert apja festő volt, aki Lisztről készített egy híres portrét, míg nagybátyja a Viktória-korabeli hírességek portréfestője volt.
Rosamond először egy grófhoz ment feleségül, de négy év múlva elváltak. A következő évben jelent meg első könyve, a botrányt kavaró 'Dusty Answer', ami egy egyetemista lányról szól, aki egyaránt vonzza a két nemet, és kapcsolatba is kerül homoszexuális emberekkel. Ebben az évben ment férjhez másodszor, most egy kommunista elveket valló báróhoz. Két gyermekük született, egy lány és egy fiú. A házasság a '30-as évek végén szűnt meg, amikor a férj elment harcolni a spanyol polgárháborúba.
Ezután egy újságíró volt a szeretője, majd Day-Lewis. Szakításukról Rosamond később mint egy óriási csapásról beszélt. Bár ezt a szomorúságot jóval felülmúlta az a fájdalom, amit a lánya halálakor érzett, ami után a spiritualizmus felé fordult, s utolsó könyve a lányával való halál utáni kapcsolatáról szólt.
Összesen hét könyvet írt életében, s ezek között még kettő volt bestseller. Több könyvét is újra kiadták a '70-es évektől, s azok megint népszerűek lettek. Két könyvét is megfilmesítették később, s 1982-ben ki is tüntették.
Szóval, visszakanyarodva az okokra, fogalmam sincs, hogy miért szakított vele Day-Lewis...
