A múlt kedden volt az első nap, hogy "dolgoztam". Azért az idézőjel, mert ugyan csinálok valamit, de akkor jövök-megyek, amikor akarok, viszont fizetést se kapok. Azaz, ha önző szempontból nézem, akkor igen: nyelvtudást. De szerencsére nem csak önzőzöm, hanem adok is: ugyanis egy charity (jótékonysági) boltban vagyok volunteer (önkéntes).

Itt, Angliában nagyon elterjedtek a charity hálózatok. Nagy hagyománya van a jótékonykodásnak: lépten-nyomon jótékony célra gyűjtőkbe botlom - és az emberek adnak is nekik... Valószínűleg tudják, hogy a pénzük oda megy, ahova szánják. A charity boltok úgy működnek, hogy az emberek elviszik a megunt ruháikat, cipőjüket, könyvüket, bric-a-brac-jukat (egy college-beli társam szerint porfogó), leteszik vasárnap a bolt elé vagy ki a házuk elé az utcára. Ezeket a boltok beárazzák, eladják (persze csak a kifogástalan állapotban lévőket) és a bevétel jótékony célra megy. Van szívbetegséget, rákkutatást, gyermekétkeztetést, hospice-t és persze állatokat támogató alapítvány is. Általában önkéntesekkel dolgoznak, de van pár fizetett alkalmazottat is foglalkoztató bolt. A különbség az, hogy ez utóbbiban minden drágább. Ami persze nem jelent nagyon drágát...

Szóval válogattam a ruhákat, amik között volt rosszabb-jobb, és jó pár vadonatúj, amin még az árcédula is rajta lógott. Közben bejött egy idősebb férfi, a szemben lévő Marks&Spencer zacskójával a kezében, amit átadott nekünk. Két frissiben vásárolt pulóver volt benne.

A YMCA-ben dolgozunk Katharine-nel, amit ő választott - annak alapján, hogy csak embereket akar támogatni. Mielőtt elmentem volna, kicsit utána olvastam, hogy mit is csinál az alapítvány. Kissé csodálkoztam, hogy a történetükről nem találok semmit, ezért megnéztem a wikin is. Kiderült, hogy 1844-ben alapították Amerikában. A céljuk az volt, hogy a városba látogató keresztény ifjakat megvédjék annak veszélyeitől, azonban a 20. századtól szervezetük inkább a homoszexuális férfiak vadászterepévé vált. Ezt a Village People "YMCA" c. slágerének a honlapjáról tudtam meg - de hát ki tudja, hogy igaz-e... A hivatalos honlapon erről nem esik szó. A szervezet ma már mindenféle nemi, vallási stb. megkülönböztetés nélkül törődik a nemi egyenjogúsággal, a fenntartható fejlődéssel, a háborúval és a békével, a globalizáció jelenségével, a rasszizmussal és az AIDS-szel. Hát, remélem, megoldják.

Képzeljék, milyen öröm ért minket! Andris osztályában három "spelling group" van. A "breakfast clubban" azok vannak, akik a legszebben olvasnak, írnak és jól tudnak fogalmazni. A "lunch groupban" azok, akiknek kicsit többet kell gyakorolniuk, a "dinner clubban" azok, akiknek mindehhez még kicsit több segítség kell. Remélem észrevették, hogy nem használtam negatív jelzőket - ez az egyik titka az itteni gyerekbarát oktatási rendszernek. Szóval Andris a "lunch groupban" van! Nagyon büszkék vagyunk rá!

És Misire is! Már a harmadik könyvet olvassa teljesen egyedül! Az első Lucy and Stephen Hawking (a fizikus) gyerekkönyve volt, a második egy Dr. Who történet, ami itt nagyon népszerű. Most kezdte a második részét.

Ma voltam a Trinityben, mert Misi tutora, Mrs Debbie Murphy pénzt kért és kapott a kormánytól, hogy tanítsa azokat a gyerekeket, szüleiket(!) és barátaikat(!), akiknek nem anyanyelve az angol. Hatszor fogunk odamenni, és ma a leckék témáit beszéltük meg.

Én gyűröm a szakdolimat. A tanáraim megengedték, hogy házi dolgozattal teljesítsem a két vizsgámat!

Gergőnek átalakították az osztályának a felépítését a munkahelyén. Azt mondja, hogy rokonszenvesek az új kollégái.

Májusban megyünk haza, mert Anikó és Rezső felkértek minket esküvői tanúnak!