Hát, elkezdődött az iskola. Négyszeresen is: a gyerekeknek, Gergőnek és nekem. Azért négyszeresen, mert nemcsak a Newbury College-be járunk angolra, hanem újra nekikezdtem a szakdolimnak. Ez utóbbiról majd később.

Andris kicsit húzódozott az első napon, de délután már azt mondta, hogy: "Ne izgulj mama, dél óta már megint szeretem a sulit!" Szóval már nem izgulok:-)

Andris most ötödikes, Misi nyolcadikos. Mindkettejüknek nagyon komolyan veszik a házi feladatot. Andris szerencsére mindig nyomtatott feladatokat kap, de Misinek le kell írnia a tábláról. Ezért heti rendszerességgel írok a tutorának, hogy legyen szíves utána járni egy-egy házinak... A dráma óra és az art megmaradt, de a számítógépes és a varrás óra sajnos már nincs többé. Ehelyett van viszont tánc. Most a free runningot tanulják - remélem, azért nem fognak háztetőkön ugrálni! 

Elkezdődött a külön art foglalkozása is - nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak ott tanulni. Pénteken megnéztünk egy kickbox bemutató órát, de végül úgy döntött, hogy nem akar járni. A jövő héten fogják elküldeni az iskolai sportlehetőségeket. Abból mindenképpen szeretnénk, ha választana valamit.

Andris viszont választott már: minden pénteken, iskola után van egy olimpiai sport klubja. Bár elég nehéz kiszedni azon kívül valamit belőle, hogy "jó volt", valószínűleg többféle sportot - labdázás, futás, ugrás csinálnak. Utána nem öltöznek vissza, ezért már elképzeltem, amikor mínusz 2 fokban kijönnek rövidnadrágban és pólóban...

Ez egyáltalán nem egy hajmeresztő dolog. Tulajdonképpen nem tudok kiigazodni az itteni szokásokon továbbra sem. Mostanában úgy húsz fok körül van, reggel 14. Van, aki csizmában, van aki saruban, van aki kabátban, van aki kombinévállpántos ruhában jár. Tegnap voltunk Londonban (milyen meglepő:-)). Egymás mellett ment a kabátos, nadrágos, csizmás nő a nyári ruhás, sarussal. Én pólóban, kardigánban, és kora délelőtt meg este ballonkabátban voltam (ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy én vagyok a normális:-)). Egyszerűen csak a következetlenség a fura.

Visszatérve a sulira, Gergőnek a múlt kedden, nekem meg pénteken volt az első órám. Gergő este, én reggel járok. A foglalkozás három órás, és ingyenes, mert EU tagok vagyunk. Gergőék főleg ismerkedtek és adminisztratív dolgokat intéztek, de mi rögtön belecsaptunk a lecsóba. Jó pár kérdést kellett feltennünk a mellettünk ülőnek, majd elmondani másnak, hogy a párunk mit mondott magáról. Főleg lengyelek járnak, de van két brazil, két kínai, egy osztrák, egy holland és velem együtt három magyar. Az egyikükkel már meg is ismerkedtem. Reading közelében lakik, egy nagyon gazdag pasi birtokán, és ő tartja karban a házát. Ezen kívül jár egy idős otthonba festeni a szobákat, meg ami akad. Öt éve van kint. Amikor kijött, még híre-hamva sem volt magyarnak ezen a környéken. Az utóbbi két évben kezdett el találkozni velük. A felesége tanítónő, a lánya 15 éves, nagyon jó tanuló. Azt mondta, hogy kb. két év alatt tanult meg teljesen angolul (ez reménnyel tölt el!). Ő sajnos azért nem tud, mert egyedül dolgozik. De elégedettnek tartja magát, és büszke arra, amit elért. Jó találkozni ilyen emberekkel!

Na de visszatérve az angolra, elég nehéz volt az óra. Végig koncentráltam, és így sem értettem mindent. Azt mondták, hogy hat hetünk van, hogy a számunkra megfelelő csoportba kerüljünk, ezért a következő pár alkalommal olyan vizsgákat iratnak velünk, amit majd a tanfolyam végén kell letennünk. Valamikor május-júniusban lesz a vizsga (nekem nem éppen jókor az államvizsgám miatt). Az órák 85 %-án kell részt venni, és egyben összesen három hetet lehet hiányozni. Ha valaki többet hiányzik, kiteszik a szűrét, és soha többet nem tanulhat a College-ben.

Nagyon vegyes a társaság a tudásuk alapján. Az a lengyel lány, aki mellettem ült, már 8 éve itt lakik, gyönyörűen  cseveg, de a nyelvtan bizonyos részeit rosszabbul tudta, mint én. Hát, majd meglátjuk.