Azt írtam nemrég, hogy annyi minden történt velem, amióta itt vagyok, hogy nem volt időm semmire. De emellett nagyon is kevés dolog történik velem; egy háziasszonynak azért nem túl változatos és stresszes az élete. Bár azért néha még ezt is megoldom:-). Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon élvezem az utóbbi évek rohanása és idegeskedése után, hogy miután elkísértem Andrist az iskolába reggel, utána el tudok menni vásárolni vagy ha hazajövök, iszom egy capuccino-t, utána bűnözök még egy adag müzlivel - müzlifüggő vagyok ugyanis.

Utána jönnek szépen a tennivalók, s mivel oly sok időm van, kicsit mindig elúszom velük:-). Hallgatom az előadásaim anyagát is, legépelem őket, készítem a házi feladataimat - sajnos nincs túl sok belőlük, pedig azokat élveztem az iskolából a legjobban.

Közben sütögetek-főzögetek. Most éppen sült krumplit - a kockára vágott fajtát, ami olyan lassan sül - közben jól lehet bejegyzést írogatni.

Az új "helyemen":

Igen, jól látják, a mosógép a tűzhely mellett van - ezt még nem tudtam megszokni! Viszont a mellmagasságban lévő tűzhely az isteni!

Először úgy terveztük, hogy csak Gergőnek és magamnak fogok főzni, a gyerekek meg majd esznek az iskolában. Andrisnak viszont nagyon nem ízlett a menza, de később bevallotta, hogy valójában az zavarja, hogy nem tud beszélgetni a többiekkel. Szóval arra kért, hogy majd akkor próbáljuk meg újra, ha már tud angolul. Misi iskolájában meg nagyon drága a koszt. Ezért - kivéve Gergőt - úgy eszünk, mint az angolok: a gyerekek szendvicset visznek, és kb. negyed ötkor esznek meleget. De legalább nem cukros zsírt - ahogy egyszer egy szellemes blogíró jellemezte az angolok vacsoráját -, hanem a szokott ételeket. Sajnos ugyanis nem nagyon értékelik az új ízeket.

Amikor kiérkeztünk, feltérképeztem az alapanyagokat: majdnem minden megtalálható, amiből főzni szoktam. Ami hiányzik, illetve nem is, csak másfajta van belőle: a túró, a tejfel, a gríz - azért lássuk be, nem túl sok. Juhtúró nincs viszont, de majd megnézem a lengyel-szlovák boltban. Sok fajta rizs van; én a basmatit szeretem, ami nagyon finom, és nem lehet elrontani. Vigyázni kell viszont a liszttel, mert úgy vettem észre, hogy finomabb, mint a magyar. Ezért az első sajtos muffinom sajnos inkább egy tömős, bolti pogácsára hasonlított. Csináltam már kókuszgolyót is, és bár az itteni háztartási keksz édesebb, mégis jól sikerült - nem tettem bele külön cukrot.

Amiről kép készült, az Gergő szülinapi puncstortája:

és az almás-fahéjas rózsa:

Amit nagyon élvezek, hogy hihetetlen mennyiségű sütési kiegészítőt lehet kapni. Ételfesték ceruza, díszítő festék, nyújtható cukormáz, marcipán, cukorgyöngyök, csokibogyók és díszítő szerszámok. És az a tök jó tévésorozat, amely mindegyik epizódjában tortászok küzdenek azért, hogy a házasulandók az ő tortáikat válasszák - hát az hihetetlen! Szülinapomra kértem egy-két díszítő ezt-azt már, hogy kipróbáljam a trükkjeiket.

És ami miatt eszembe jutott, hogy elkezdjem ezt a bejegyzést, a kezeletlen citrom. Már nem is tudom, hány éve nem teszek citromhéjat semmibe, amióta tudom, hogy azt is vegyszerezik, mint a narancsot. Néha lehetett kapni otthon is, de csak néha, és jó drágán. Egyébként rájöttem, hogy az ízét helyettesíti - talán még finomabb is a citromlé, ezért minden sütimbe azt tettem. De itt mindenből van organic, s így a tegnapi rizskoch-ba belereszeltem egy egész citrom héját - hát az a gyönyörű sárga szín és az az illat!

Na, közben ki is sült a krumpli, mennem kell!