Már nyílik a mandula.

Angliában persze. Nagyon rég nem írtam, mert nagyon sok minden történt velem, és nagyon nehéz kiragadni a történtekből egyet-egyet. De a mandulafa miatt most már tudom, hogy kezdjek neki: a parkokkal.

Január közepe óta vagyunk itt - amikor érkeztünk még virágzott a rózsa, az árvácska, a krókusz és kibújt a nárciszok feje is. Aztán jött egy szokatlanul erős lehűlés: éjjel mínusz hét fok is volt. Akkor volt Magyarországon mínusz húsz... Még a hó is esett egyik nap, igaz, másnapra már elolvadt. Mégis nagyon fáztunk - végül is Elia fejtette meg a rejtélyt: a magas páratartalom miatti nyirkos hideg a bűnös. De most már tíz-tizenöt fok között van napközben, és mivel a múlt héten iskolai szünet volt, sokat rögbiztünk, sétáltunk és játszótereztünk a gyerekekkel.

A házunkhoz közel van egy óriási mező - mint Szentendrén... Csak zöldebb:-)

 
Az egyik nap elsétáltunk a belvárostól nem messze lévő parkhoz, ami annyira megtetszett, hogy másnap is odamentünk, már Gergővel együtt.

 Hazafelé, a belvárosban:

Na és a Hyde-park:

és a Saint James park:

Nagyon szeretem a mohákat! Itt mindenhol, még a járdán, a szemetesek tetején, a fákon, a háztetőkön, a mezőn - mindenhol virul sok-sok fajtája.

 Jó jó, tudom, hogy zuzmó is - azt is szeretem!