Hét és fél éves kisfiam most tanul úszni. Mikor büszkén mutatta a papájának, hogy már tud három tempót mellúszásban, a lábával kicsit megrúgta a víz felszínét. Erre a tőle három méterre lévő 50-es pacák és a felesége rögtön elkezdett pattogni, hogy ezt így nem lehet, így nem lehet viselkedni. Most persze lehet azt mondani, hogy a neveletlen kölyke jól megkapta, de ránk egyáltalán nem jellemző, hogy nem figyelünk másokra. Azelőtt láthatta is a páros, hogy állandóan terelgetjük őket (a nagyobbik is ott volt), figyelmeztetjük, hogy vigyázzanak másokra, ne fröcsköljenek.

Szerintem három dolog is lehet ennek a hátterében.

Már többször megfogalmazódott bennem, hogy a magyarok nem gyerekszerető nép. Persze a sajátjaikat szeretik, de az idegené az akkor jó, ha lehetőleg meg sem szólal és csöndesen üldögél. A Balatonnál vagy Horvátországban nyaralva, meg élményfürdőkben is láttam, hogy a németek, osztrákok és horvátok kedvesen mosolyognak, ha egyáltalán csak találkoznak egy kisgyerekkel, nem zavarja őket, ha véletlenül vizesek lesznek egy strandon :-) - ellentétben honfitársaink többségével.

A következő lehetőség a közömbösség - amit a "Hév" c. bejegyzésemben már megemlítettem -, azaz egyszerűen fel sem merül az emberekben, észre sem veszik, hogy a másik is jól akarja érezni magát.

És a harmadik ok , ami kéz a kézben jár a közömbösséggel, az önzőség. Az a két ember - egyébként legalább egy órát úsztak a talán ötször tizenötös medencében - egyszerűen úgy érezte, hogy legalábbis ideiglenesen, de az övék a terep. Egy élményfürdőben van egy-két jacuzzi, ami általában 15 percig működik és ugyanennyi ideig nem. Nemegyszer előfordul, hogy két ember képes többször is kivárni az üresjáratot, és eszükbe sem jut, hogy más is szeretne beleülni. És ha már valaki bekerül egy kisebb medencébe, jól szétterül, és sértetten bámul azokra, akik már nem tudnak tovább várni és képesek beszállni mellé.

Amikor az anyukám Hévízen nyaralt, az egyik nap véletlenül talált egy üres napozóágyat - abból valahogy mindig kevés van. Leült, behúnyta a szemét, s egyszer csak azt hallja: "Mit képezelsz te! Ez az én székem!" Egy harmincas pasas volt. Az anyukám 82 éves...