Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer blogot írok. (Persze az, hogy ez lesz az egyik tárgyamból a vizsga, igen erős motiváció:-)) Szóval egyáltalán nem kívántam feltűnni a nyilvánosságban, persze mint szigorúan fogalmi térben, mert nem szeretem kikiabálni az érzéseimet, gondolataimat, életem apró-cseprő eseményeit csak úgy az éterbe. Ha! Mai fiatalok! – mondhatnám sok neves előd nyomdokaiba lépve. Erről e-maileztünk a 21 éves fiammal, aki most Trabzonban tanul Erasmussal (milyen jó a mai fiataloknak!), és aki a következőket írta erre:

A mai fiatalok :) más a ritmus, neked is gyorsabb volt az öregekhez képest a te idődben. nem tudom, miről fog szólni más a fiatalok felfogása, máshogy állnak hozzá dolgokhoz, sokkal több információ kell, ezért nem gondolkoznak annyit, hogy akkor ezt most leírhatom vagy túl intim. Mindenki egyszerre akar beszippantani rengeteg információt és cserébe minél többet a közösbe csatolni. Ezért törlődnek el az intimitás korlátai.

Szerintem meg nem az újdonságkeresés változott, hanem az információhoz jutás lehetőségének a nagysága. És a kapcsolatok bonyolításának a tere: aki nincs a facebookon, az kiesik a társaságból. Meg az új vagy az összekapcsolódó médiumok, a visszacsatolás, az emberek rájöttek arra, hogy ők is alakíthatják a közvéleményt, névtelenül.

Vagy csak egyszerűen, mint nekem, örömet okoz az írás. Eleinte szégyenkeztem, ha megtudtam, hogy valaki elolvasta a bejegyzésemet, most már nagyon jól esik, ha megdicsérik (mi mást tehetnének:-)). Egy-egy jobban sikerült bejegyzés vagy házi dolgozat után Woodhouse vadásznője vagy lelkésznője jut eszembe, akik írtak egy könyvet, s néha előveszik, belelapozgatnak, és csettintenek: milyen jó kis fogalmazás, milyen erős hasonlat! De most komolyan: olyan dologtól fosztottam meg magam, ami eddig soha nem ismert örömet okozott. Csak úgy magamnak – az sem baj, ha nem sokan olvassák.

Drága Olvasóm!
Ezentúl kicsit ritkábban fogok írni, mert nem lehetek mindenben 100 %-os (lásd. Takarítás), és egyes jelek arra mutatnak (kisfiam rossz jegye nyelvtanból), hogy vissza kell legalább 99 %-ra esnem:-)

És remélem, hogy nem kell majd a Trabant számát énekelnem valami miatt (csak úgy, azért szeretem énekelgetni)!