Emlékszem, mikor már akkora gyerek voltam, hogy meghallottam milyen zene megy a rádióban, néha játszottak francia sanzont is - Mirelle Matthieu-t, Yves Montand-t,  Sylvie Vartan-t, Marie Lafore-t - talán. Utóbbi egyik számát a nagy fiam posztolta nemrég (hát mégsem volt minden hiábavaló?:-)) Kellemesnek tartottam őket, de akkoriban inkább az ABBA tetszett (most is szeretem) és a Boney M., a franciák közül Plastic Bertrand - lehet, hogy ez utóbbi már később volt.

Amikor másodjára jártunk Párizsban, a kölcsönlakásban ott hagyott CD-ről ismertük és szerettük meg Charles Trenet-t. Azóta is, ha párizsi hangulatunk van, őt hallgatjuk (persze egy kis Kir Royal mellett) - íme:

Még jóval ezelőtt, Gergő ismertette meg velem a Les Rita Mitsouko-t, ami ha nem francia együttes, szerintem világhírű lehetett volna. Ez a klip 1984-ben készült!

Valójában nekrológ, mert a táncostársukról szól, aki mellrákban halt meg, 32 évesen.

Manu Chao mielőtt szólóénekes lett volna, a Mano Negra-ban énekelt. A Casa Babylon c. lemezüket nagyon szeretem - ez az egyik kedvencem róla:

Egy másik számban esküszöm, hogy azt mondják: "unom a szövegedet" - nem lehetetlen, mert úgy hallottam, hogy Manu Chao-nak volt magyar csaja is...

Később nagyon sok, egymáshoz hasonló, kicsit giccses, de ártatlan, lelkes, és ezért szerethető számot énekelt. Igazán hires a "King of the Bongo"-val lett, de én inkább egy másikat mutatok meg:

És az a szuper koncert a Szigeten!

S mindeközben 2004-ben megcsinálta a "Sibérie m'était contéee" c. lemezét, ami gyerekeknek szól állítólag - a hozzá tartozó könyv tényleg gyerekkönyv  -, de én inkább modern sanzonnak nevezném. 

Igazából egyszerre kell - ha lehet fülhallgatóval - végighallgatni az egészet, mert egy-egy énekből nem derül fény a lemez további finomságaira: az egymásba úszó számokra, a visszatérő motívumokra. Hihetetlenül tehetséges ember: a korai punktól, a dél-amerikai és afrikai zenéket beépítve, eljutott a francia sanzonig.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb zenei élménye volt számomra.