Ma este takarítanom kell, mert holnap jönnek a gyerekek barátai itt alvós buliba. Kedves kolléganőm mondta, hogy mindig nehezen fog neki az ablakpucolásnak, de aztán a végén elcsodálkozik, hogy milyen gyorsan ment - legközelebb biztos majd sokkal könnyebb lesz elkezdeni... Na, hát én így vagyok a házimunka összes fajtájával, mert egyszerűen sajnálom az időt rá.
Arra már rég rájöttünk, hogy a gyerekekkel való foglalkozásra - ezen persze nem a leckecsinálást, a vacsora adását, a mosdatást és az altatást értem - csak hétvégén van idő. És abban a rövid két napban még pucoválni is - szóval nem elsődleges. Még amikor csak egy gyerekem volt, sokkal több idő jutott mindenre, de ahogy nőtt a fiúk száma - egyre kevesebb. Mivel egy családban sok mindenre kell "figyelni" - emlékszem, még volt amikor nem értettem mit jelent az, hogy egy kapcsolatot ápolni kell – ezért nem lehet minden dolgot 100 százalékosan csinálni, mert akkor valamelyiket biztos elhanyagolja az ember. Tényleg fontossági sorrendet kell felállítani - ezzel anyukám kiskoromban nagyon fel tudott idegesíteni, mert számomra teljesen más dolgok voltak a fontosak, mint neki - és hát úgy alakult, hogy számomra a házimunka a gyerekek, a férjem, a kirándulás, az olvasás, a kertészkedés (ez nem sorrend!) után kullog valahol hátul (ez viszont igen!) Ezért persze lelkiismeret furdalásom van, és egyik kellemetlen emlékem, hogy amikor a munkahelyi évzáró buliról autóval hazahozott az előbb említett kolléganőm és férje, s inkább nem hívtam be magunkhoz őket:-(. A helyzet egyébként tovább romlott mióta iskolába járok, mert még a sor elején álló dolgokra sincs annyi időm, amennyit szeretnék.
Az aggódókat azért megnyugtatom, hogy azért nagyon igyekszem, és a családom is nagyon megértő. Hetente egyszer még porszívót is lát a lakásunk, a felmosás se marad el, csak éppen addig húzom, amíg lehet: általában vasárnap este takarítok, amivel valószínűleg unikum vagyok a családanyák között:-).
Na, miután jól megideologizáltam a lustaságomat, megyek és gyönyörködöm kicsit abban, hogy milyen jól néz ki a tiszta lakás, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb könnyebben fogok neki…
Ja, erről eszembe jutott egy Oasis szám, amiben Liam Gallagher a lustaságról énekel. Nagyon tetszett, hogy mer benne borotválatlan ripacs lenni, egészen addig, míg a fiam el nem mondta, hogy az egy színész. Na mindegy, azért szerintem jó kis szám, jó kis klip: