Mivel elég sokat utazom, megkockáztathatom azt a kijelentést, hogy a kisgyerekekkel utazók a legtöbb esetben igenis mindent megpróbálnak, hogy gyerekeik ne zavarják a többi utast. Az én három gyerekem szerencsére már nagy, úgyhogy az utazás előtti és alatti izgalomhoz legalább nem járul hozzá a szorongás: vajon minden rendben lesz, nem fog fájni a fülük, nem fognak félni, tudnak nyugton maradni?

Bár úgy is feltehetném a kérdést, hogy vajon milyen utastársaink lesznek? Egyik barátnőm, a gépről posztolta indulás előtt, hogy: "szörnyű út lesz, körbevesznek minket a gyerekek". Ezzel a hozzáállással még a legjólneveltebb gyerekek is kibírhatatlanok... Én, ha meghallom a gyereksírást felszállás előtt vagy közben, arra gondolok, hogy szegényke biztos fél vagy fáj neki a füle. Emlékszem, hogy nekem milyen félelmetes volt először repülni, és igazából most sem szeretem azt a bizonytalan érzést a fejemben, meg ha eldugul a fülem.

Azért volt egy eset, ahol szülő és utas is hunyó volt. Egy olyan 3-4 éves forma kislány utazott együtt az anyjával, és egy idő után már érezhető volt, hogy inkább hisztizik, mint sír. Ilyenkor a szülők megpróbálják elterelni a gyerek figyelmét, játékot, könyvet vesznek elő vagy legalább megpróbálnak mesélni, piros pacsit játszani, esetleg engedik a gyereket a folyosón rohangálni (ami persze szintén zavarja az utastársakat, de a gyerek legalább nem bőg). Náluk semmi nem volt, és a nő csak értetlenkedett, hogy miért viselkedik így a gyerek. Ekkor - egy jóval hátrább lévő sorból - odament hozzá egy nagykönyvből kilépett magas, tetovált, kigyúrt kopasz, és megkérte, hogy bőgesse még hangosabban a gyerekét, majd választ sem várva, visszatért a helyére. Ilyenkor általában az emberek a gyengébb fél pártját fogják, de azért itt minkenki inkább csak hümmögött az együttérzést váró anya felháborodott szavaira.

Ekkor lépett közbe egy másik utastárs, aki papírzsebkendőből gyönyörű rózsát hajtogatott, és odaadta a kislánynak. A gyerek több mint fél órát játszott vele! Utána szépen elcsendesedett, és elaludt az anyja ölében. Mindenki felsóhajtott, és végre csönd lett.

Akkor jött a turbulencia. Kigyulladt a biztonsági öves lámpa, és a légikísérők elkezdték ellenőrizni, hogy mindenki be van-e kötve. Mivel két éves kor fölött külön ülésen kell ülni, az anyát megkérték, hogy tegye le a kislányt az öléből. Megpróbált ellenkezni, mert tudta jól, hogy mi fog történni, de a stewardess nem hagyta magát. Pont addigra sikerült a bömbölő gyereket bekötni, mire kialudt az öves lámpa. 

És akkor mit kezdjek egy felnőttel, aki a háttámlámat rugdossa a zene ütemére?!