Pár napja volt egy cikk a Határátkelőn, melynek írója leírta kálváriáját az NHS rendszerében. Mivel Angliában nem kapta meg azt a vizsgálatot, amit kért és állapota egyre rosszabbra fordult, otthon elment egy magánklinikára. A magyar orvosok megtalálták a panasza okát, rögtön megműtötték, és azóta jól van.

Csakhogy - ahogy a kommentelők rögtön felhívták a figyelmét - nem érdemes összehasonlítani egy állami egészségügyi rendszert egy magánklinikával... Továbbá ajánlották a posztolónak a Praxis blogot, amelyből igazán megismerheti a magyar egészségügy helyzetét. 

Persze ott meg leginkább negatív történeteket olvashatunk - szóval az sem segít egy általános kép kialakításában. Nekem és rokonaimnak is volt jó és rossz tapasztalatunk otthon. Gondolok itt például a szüléseimre, a lábműtéteimre, anyu kórházi kezelésére, Terka történetére vagy volt apósom halálára. A kép mindenképpen vegyes, mert amikor Petit szültem, az orvos szörnyű volt, de az ápolónők nagyon kedvesek, amikor Misit és Andrist, akkor viszont teljesen elégedett voltam. És amikor Andrist kellett hétvégén kórházba vinni Nagykanizsán, ott mind az orvosok, mind a nővérek nagyon gondosak és kedvesek voltak. Még ott is aludhattam Andrissal. Terkának inkább az orvosokkal gyűlt meg a baja - bár volt jó élménye is - míg anyunak az ápolókkal. Apósom meg a legrosszabbkor: péntek este került kórházba, amikor se orvos, se ápoló nincs igazán. Reggelre meg is halt. 

A háziorvosaimra soha nem volt panaszom, de Terka még velük is nagyon megjárta. Miután a nagyanyja és az anyja is vesebetegségben halt meg, egy jó körzeti orvos biztos figyelemmel van erre a hajlamra. Mint sokkal később kiderült, az ő körzetije viszont nem vette észre, hogy Terkának hosszú éveken keresztül rossz volt az a faktor a vérében, ami a vesebetegség lehetőségét mutatja. És ehhez csak annyi kellett volna, hogy ránéz a rendszeres vérvétel eredményére, ahol kis plusz jel mutatja az eltérést a normálistól. Ha időben észreveszi, Terka előbb elkezdhet diétázni, és talán még most sincs dialízisen. És amikor kiderült, hogy baj van, akkor egy másik orvos nem mondta el, hogy diétával kitolhatja a dialízis időpontját. Viszont már akkor rá akarta venni Terkát a kezelésre, amikor a leletei ezt még nem indokolták. Ezt az orvost már rég otthagyta, s a mostani főorvossal teljesen elégedett. 

A háziorvos egyébként a legkevésbé megbecsült az orvosok között. Pedig őneki kell eldönteni, hogy milyen szakorvoshoz kerüljön a páciens, s ha ügyeletben van, akkor fel kell ismernie a gyerekbetegségeket is.

Nekem Angliában még csak jó tapasztalatom volt a háziorvosommal (GP). Ha volt valami problémám - eddig kétszer - rögtön elküldött szakorvoshoz. (Egyik esetben sem volt semmi bajom szerencsére.) És legalább 15 percig voltam bent nála. 

Az is igaz, hogy én is hallottam rosszakat. Antibiotikumot nagyon nehezen adnak például. A barátainknak már két hete volt lázas a hat éves lányuk, és az orvos már másodjára is hazaküldte őket. Végül kifolyt a kislány füle, ami simán lehetett egy felülfertőződés következménye is. Vagy egy másik barátunk, akinek tüszős mandulagyulladása volt, és a harmadik héten érte el, hogy adjanak neki antibiotikumot. És akkor az orvos kikapcsolta a számítógépet, és kézzel írta meg neki a receptet! Nem is tudom mire gondoljak... Talán központilag tiltották meg nekik az antibiotikum felírását? Bár a fogorvos azonnal felírta Misinek, amikor meggyűlt az ínye az egyik foga alatt. De azért örülök, hogy már nem fülfájós. 

Abból is adódnak problémák, hogy nagyon szigorúan meg vannak szabva a hatáskörök. Először például egy röntgent a nővér (nurse) néz meg, és ha úgy ítéli meg, hogy valóban törés van, hívja az orvost. De ha nem tartja annak, akkor hazaküldi a pácienst. Így fordulhatott elő, hogy mivel ugye nem orvos, nem vett észre egy fura helyen lévő törést. A páciens, egy egyetemi professzor, azóta is sántikál. De ebből legalább látszik, hogy nincs kivételezés... Vagy még egy töréses sztori: szintén egy nurse nem vette észre, hogy a nyolc éves kisfiúnak el van törve a kulcscsontja. Rosszul forrt össze, és el kellett újra törni. Szörnyű! És nagyon furcsa, hogy még a nőgyógyászati rákszűrést is a nurse csinálja, s az oltásokat is ő adja be.

Viszont nincs hálapénz, és azt mondják, hogy orvost egyszerűen lehet váltani, ha valakinek nem tetszik a sajátja. Terka ezt sem teheti meg, mert akihez még mehetne, az a saját orvosának a testvére...

P.s. újra elolvastam a cikket, és rájöttem, hogy az írója kissé félreérthetően fogalmazott: nem egy magánklinikán operálták meg, csak az ottani eredményeket küldték el a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol aztán sor került az operációra is. A kifogás szerintem még így is él, hiszen nem a körzeti orvos vette észre a problémát, s nem ő lépett kapcsolatba az egyetem egyik klinikavezetőjével.