Egyik londoni sétánkon láttuk azt a helyet, ahol Beatrix Potter, a Peter Rabbit írójának háza állt valamikor. Az élettörténete nagyon megragadott és elgondolkoztatott. 

Gazdag unitárius családba született 1866-ban. Az apja előkelő és gazdag ügyvéd volt, aki tőzsdézéssel is emelte vagyonát (micsoda pofaszakáll!), az anyja szintén egy jómódú, gyapjúkereskedő és hajóépítő családból származott. 

Beatrix otthon tanult, mint akkoriban majdnem mindegyik gazdag lány. Három nevelőnője közül a harmadik, Annie Moore csak három évvel volt idősebb nála. Annie később férjhezment, s az ő nyolc gyerekének írta Beatrix a leveleit, majd később ő bátorította, hogy azokat gyerekkönyvként adja ki.

Szülei minden érdeklődésében támogatták: tanult csillagászatot, növénytant (bár ez szinte kötelező passzió volt a viktoriánus korban), rovartant, régészetet, és már egész fiatalkorától kezdve mindezekről készített illusztrációkat is. A nyári szüneteket vidéken töltötték, ahol a környéket járta, festegetett, és öccsével együtt kisállatokat nevelt.

Az 1890-es években komolyan foglalkozott a gombákkal, és kidolgozott egy elméletet a szaporodásukról. 1897-ben a Kew Gardens igazgatója elutasította munkáját a neme és amatőr státusza miatt. Ekkor elküldte a Linné Társaságnak, de eredményeit a Kew Gardens egyik botanikusa mutatta be, mert ő nőként nem adhatott elő, sőt még részt sem vehetett a társaság ülésén. Később visszavonta a munkáját, mert rájött, hogy a mintái szennyezettek voltak. Illusztrációit jó pár múzeum őrzi, és a tudósok ma is hivatkoznak rájuk, és volt, aki felhasználta a könyvében is őket. 1997-ben a Linné Társaság poszthumusz bocsánatot kért tőle a mód miatt, ahogy a munkáját kezelték.

Beatrix már elismert illusztrátor volt, amikor - eleinte sikertelenül - megpróbálta kiadatni a Peter Rabbitot. Ez végül 1902-ben sikerült, s rögtön óriási sikert aratott. Az emberek nagyon szerették mesterkéletlen rajzait, a nem túlmagyarázott történeteket, az érdekes jellemű állatszereplőket és a vidéki élet ábrázolását. Nagyon tehetséges "marketinges" is volt: első könyvének sikere után Peter Rabbit babát, társasjátékot, tapétát, kifestőt, babatakarót is tervezett.

Tehát egyáltalán nem voltak anyagi gondjai, mégis, amikor 39! éves korában eljegyezték egymást könyvének kiadójával, a szülei azért ellenezték a házasságát, mert hogy a jövendőbelije csak egyszerű kereskedő, s így társadalmilag nem volt megfelelő! Szegény vőlegény egyébként egy hónappal később leukémiában meghalt.

Még ebben az évben Beatrix elköltözött a Lake District-be (gyönyörű hely!), ahol megvett egy farmot. Mivel mindig fontosnak tartotta a természetvédelmet, azon ügyködött, hogy a farmnak megmaradjon az eredeti élővilága. Malacot, csirkét, Galloway marhát és Herdwick birkát is tartott a birtokán. Elismert birkatenyésztő volt, olyannyira, hogy nő létére elnöknek választották a birkatenyésztők társaságában, és sokszor felkérték bíráskodásra a versenyeken.

Herdwick sheep, ami feketén születik, és korral egyre világosabb lesz:

Galloway szarvasmarha színváltozatai (vicces ez a fehér sáv):

Na de vissza Beatrix életéhez: 1912-ben, azaz 46 évesen megkérte a kezét az az ügyvéd, aki segített a birtoka megvásárlásában. Igent mondott neki, de csak később árulta el a szüleinek, mert tudta, hogy ellenezni fogják ezt a választottját is: hiszen csak egy vidéki ügyvéd!

30 évet éltek boldog házasságban William Heelis-szel, melynek Beatrix halála vetett véget. Bár gyermekük nem születhetett, Beatrix nagyon jóban volt és sokat segített William testvéreinek azok gyerekeinek nevelésében és oktatásában. A vagyona nagy részét a National Trust-ra hagyta, akinek alapítójával jó barátságban volt. Férje másfél évvel később követte, és ő is rájuk hagyta vagyonát.

Szóval 100 évvel ezelőtt olyannyira elkülönültek a társadalmi osztályok még foglalkozásokon belül is, hogy egy  londoni ügyvéd és tőzsdéző elvehetette egy kereskedő lányát, de nem adta volna a sajátját egy könyvkiadóhoz (azaz másik kereskedőhöz) vagy egy vidéki ügyvédhez. Mindezt annak ellenére, hogy Beatrixnak volt egy öccse is, aki addigra már megházasodott. Ráadásul Beatrix már túl volt a gyermekszülés korán is. Szóval ahelyett, hogy örültek volna, hogy még ilyen "öregen" is kell valakinek a lányuk, rangon alul nem adták. Az igazi ellentmondás számomra  ott rejlik, hogy ugyanazek a szülők hagyták, hogy Beatrixnak viszonylag szabad gyermek- és ifjúkora legyen, hagyták, hogy pénzt keressen, s miután még vagyont is szerzett magának munkásságával, mégis rá akarták kényszeríteni az akaratukat a párválasztásban.

Milyen jó, hogy most élek!