Hát, megtetvesedtünk.

Háborúban játszódó történetekben olvastam először róla a gyerekkoromban, és úgy 10 éves lehettem, amikor a Vasas sportpálya közelében találtam egy II. világháborús tetűkenőcsöt. De sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is megkapom, hiszen a tetvesség egyenlő volt az ápolatlansággal és a szegénységgel. Ráadásul az olvasmányaim szerint kopaszra kellett vágni a fertőzöttek haját, és petróleummal kezelni, amit  persze megbélyegzésnek vett mindenki.

Csak hogy lássák az arányokat, bár mintha nekünk nagyobbak lettek volna:

Szóval egészen addig úgy véltem, hogy ez már senkit nem érinthet, amíg Sári iskolájában pár évvel ezelőtt tetűt nem találtak. Emlékszem mennyire megdöbbentem, hiszen alapvetésnek vettem az eltűnését. Ugyanúgy, mint a tüdőbajét is, amiben az apai nagyanyám halt meg 36 évesen, még a háború előtt. És amikor 20 éve Bristolban voltam, láttam egy dokumentumfilmet ennek a szörnyű betegségnek az újbóli felbukkanásáról. Nagyon megrázott, hogy főképp az amerikai középosztályt érinti. Akkor hallottam először az antibiotikumoknak ellenálló, új mutációkról, és persze rögtön pánikba is estem, olyan hatásos volt a film.

És nem csak Amerikában fenyeget újra ez a betegség. Az egyik kollégám, aki ugye elég sokat tud a különböző betegségekről, mondta, hogy visszafojtja a lélegzetét, ha egy hajléktalan behajol a kocsiablakon. Pedig ő is kapott BCG oltást. És azt is később tudtam meg, hogy a tüdőszűrés igazából a tüdőbaj szűrése, nem a ráké. Azt nem tudom, hogy ez mennyire volt előrelátás az egészségügy részéről vagy inkább a bürokrácia tehetetlensége, de mindegy is. Lehet, hogy tényleg kötelezővé kéne tenni, mielőtt nem késő.

Szóval Misinek hat, Andrisnak kilenc, nekem és Gergőnek egy-egy tetűnk volt. A tojásokat meg sem számoltuk, olyan rengeteg esett ki a hajunkból, amikor a mosdó felett kifésültük. Még pár hete kaptunk egy felhívást Andris iskolájából, hogy találtak valakin, és nézzük át magunkat. Átnéztem őket szemüvegben(!), de nem láttam semmit. Aztán Kati szólt, hogy Daninak van, ezért vettünk egy olyan szert, ami állítólag három hetes védettséget ad egy kezelés után. Majd elkezdtem a mosást és a pulóverek, sálak, játékmacik mélyfagyasztását - azóta is csinálom... Zita ajánlotta, hogy vegyek egy speciális fésűt, mert az vegyszer használata nélkül távolítja el a tetveket és a tojásokat is. Megvettük, és a szprés kezelés után is találtunk még a gyerekek hajában élőt! Szóval most minden nap kétszer fésülünk. Itt van a képe:

És itt egy link, amiből kiderül, hogy kb. 20 évente - senki sem tudja miért - vannak a tetűjárványok, továbbá tanácsokat is ad, hogyan szabaduljunk meg a fertőzéstől:

http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/fejtetu/213

Most, hogy mindezt leírtam, jutott eszembe, hogy 13 évesen ótvaros voltam, ami régen szintén nem az előkelőek betegsége volt. Akkor voltam először szerelmes, és a könyökömön lévő sebről átterjedt a fertőzés a pattanásaimra. Hát, képzelhetik...

Szóval nem kell kétségbeesni, nem kell szégyenkezni! Ennek ellenére mi is bolhának hívjuk inkább (Misi kitalációja, Andris tetv-nek hívja), de nem azért mert ciki, hanem ez egy kevésbé undorító szó. De ha már itt tartunk, igazából azt sem értem, hogy az ember miért restelli bevallani, ha gombás a lába, és a pasasok miért bámulnak a szép nőkre úgy, mintha szépségük nem született adottság, hanem megszerzett képesség lenne. Na jó-jó, igazából ez utóbbira tudom a választ, tanultam humánetológiát, de akkor is :-)