Kicsit ugyan már több, hiszen áprilisban volt a szülinapom, de mindegy - ebben a korban már :-) Szóval milyen is ez a kor? Vannak előnyei: már kenegethetem magam testápolóval, mert nem leszek tőle pattanásos, a hajam nem zsírosodik olyan gyorsan - ezek olyan örömök, amiket csak az tud értékelni, aki ugyanebben a cipőben jár. Az, akinek sohasem volt pattanása, sohasem érti meg, hogy mitől szenved az, akinek van. Igaz, ez jel lehetne a Pattanásosoknak, hogy a Nem Pattanásosok nem feltétlenül azt bámulják az ember arcán, hanem azt, hogy milyen szép/jóképű. Na, mindegy.
Az egyik legelső bejegyzésemben (Konditerem) azt írtam, hogy azért is szeretem az edzést, mert bármennyit ehetek, nem fog meglátszani. Ez akkor igaz volt, de most már nem az. Ennyit még életemben nem jártam kondizni, úszom is, és mégis van ez-az itt-ott. De az is igaz, hogy rendkívül kiegyensúlyozott, rohanásmentes életet élek, ráadásul nem a munkahelyi menzán eszem, hanem a sajátomon. Tulajdonképpen előnyömre változtam - ha értik mire gondolok :-), de azért van egy-két hibás pont is azokon a jellegzetes helyeken, amikre a változó korban lévő nők panaszkodnak.
De lehet, hogy mégiscsak a nyugodt élet teszi, hiszen Gergő is meghízott kicsit, és ő aztán igazán nincs változó korban :-)
Ezért tegnap elhatároztam, hogy ezentúl kevesebb tésztát és édességet eszem és inkább zöldségköreteket készítek magunknak. Szegény Andris!
Egyébként egyáltalán nem érzem a koromat. Egyáltalán tudja valaki, hogy milyen, ha valaki érzi már a korát? Persze nem a komoly testi bajokra vagy tragédiákra gondolok, hiszen ezek gyökeresen megváltoztathatják valakinek az életét. De van egy mondás, miszerint: "ha negyvenen túl felébredsz és nem fáj semmi, akkor meghaltál" (emlékszel, Rezső?) - ezek a kibírható, de állandóan jelenlévő fájdalmak adják a "kor érzést"? Vagy az ember egy része felnőttként működik, de mindig marad gyermeki oldala is? És aki érzi a korát, annak csak felnőtt-része van? Vagy ha valaki elkötelezi magát, akkor már nem érzi helyénvalónak a "gyerekes" viselkedést? Egy barátom apukája azt mondta, hogy "Tudod fiam, úgy érzem, hogy kiveszett belőlem a kezdeményezőkészség" - ez lehet a vízválasztó? Vagy mindenkinél más?
1997-2012