Már említettem, hogy szeretem a St. James's parkot. Pár napja megint ott jártunk, mert anyunak is meg akartuk mutatni Londont, és valahogy odavitt a lábam:-)

A helyszín:

Nagy örömömre, könnyebben tudtam azonosítani a madarakat, mert táblák vannak kitéve az ilyen amatőrök részére, mint én.

És most jöjjenek a madárportrék!

Szárcsa - most először láttam a lábát - ugye milyen vicces? Sajnos nem látszik nagyon jól, hogy ráadásul világoskék!

Ő a fütyülőréce - csak ámuldoztam a világoskék csőrén!

Üstökösréce - nem elég ez a narancssárga konty, de még a szeme is piros!

Vízityúk

Szóval ez az igazi bütykös ásólúd:

Nézzék, hogy világít ennek a kontyos récének a szeme! Az angol neve egyébként goldeneye.

Kép a párocskáról:

White-cheeked Pintail - azaz fehérarcú réce. Az ő szeme is piros:

Ruddy shelduck, azaz vörös ásólúd:

De nemcsak madarakat szeretnék mutatni, hanem egy olyan környéket is Londonban, ami a legutóbbi látogatásunkkor csatlakozott a kedvenc helyeimhez. A Victoria pályaudvarnál szálltunk le a metróról, mert a Tate Britainbe akartunk menni. Odafelé a Vincent Square-en:

A Smith Square-en áll ez a templom, ami igazából nem templom, hanem koncertterem és bár!

Most már kezdem megérteni, hogy miért csonkolják le a nagyobb fák ágait. Nézzék ezt a platánt: így is óriási marad, árnyékot ad, de kordában tudják tartani a növekedését:

Viszont a fák így nagyon későn hajtanak ki, és lomb nélkül olyanok, mintha betegek lennének. A következő kép még áprilisban, Greenwich-ben készült, amit nagy meglepődésünkre "Grenicsnek" ejtenek:

A Tate Britain gyönyörű volt. Oda is ingyenes a belépés, de a támogatást (4 font) örömmel fogadják. A gyerekek csak a kiállítás egy részét nézték meg, aztán Gergő elvitte őket az ő kedvenc helyükre:

Mi maradtunk anyuval, hogy lássuk Turner összegyűjtött műveit is. Nagyon érdekes volt látni, ahogy egyre idősebb lett, úgy a tárgyak helyett egyre inkább a levegő, a köd és a felhők érdekelték. Idelinkelem a Tate oldalát, amin rákerestem a műveire: www.tate.org.uk/art/artworks  És műteremben festett! 

Ezután sétáltunk ki anyuval a Temze partra és mentünk el a parlamenthez, onnan a Downing Streeten a St. James's parkhoz. A madarakat már megcsodálhatták, ezért itt van pár kép rólunk:

Ugyanonnan, a London Victoriáról szerettünk volna visszamenni a Paddingtonra, de még volt egy kis időnk, ezért sétáltunk egy kicsit, s így rátaláltunk a következő kedvencemre. A Westminster katedrális (igen, olyan is van!) bal oldalán indul az Ambrosden Avenue:

Visszatekintve a katedrálisra, ami olyan, mintha Olaszországban lenne:

Szeretek egyébként nemcsak előrefelé fényképezni, mert néha egészen meglepő egy-egy épület vagy táj, ha távolodunk tőle és visszafordulunk felé. Próbálják ki!

Ha jobbra fordulunk a Francis Streeten, ezt látjuk:

Utána újra jobbra fordulunk a Morpeth Terrace-on (a képek hol előre-, hol hátrafelé készültek):

Olyan egyforma, de mégis különböző, és az egész harmonizál a katedrálissal, melynek szokatlanul magas tornya van. Fel lehet menni a tetejére, de sajnos már zárva volt. Majd legközelebb, és akkor majd megörvendeztethetek mindenkit a kedvenc, magasból készített képeimmel!