Na nem egészen igaz a cím, mert néha azért eláll. De aztán újra kezdi. A szülinapomon kezdődött egy óriási jégesővel. A Highclare kastélyban voltunk Évivel és Jóskával aznap, s mivel hatan nem férünk be a kocsinkba, én ott maradtam a parkban a gyerekekkel, amíg Gergő hazavitte őket. Láttuk, hogy nagyon fekete az a felhő, de azért jégre nem számítottunk.

Egy fa alá beállva készítettem egy képet, mert olyan különlegesnek tartottam az áprilisi jégesőt - azóta már megszoktam:-(

Amióta itt élünk még csak egyszer volt felhőszakadás, általában a permetező eső a jellemző, ami ellen még kalapot sem kell venni, annyira finom szemű. És még a hajamnak, sőt még a bőrömnek is jót tesz - legalábbis ezt képzelem:-).

Ugyanaznap, a csatorna partján - ezen is látszik, hogy idő készül (ahogy Matula bácsi mondaná):

Szürkebegy - a titokzatos kismadár (köszönöm szépen Miklós!) a permezető esőben:

Még egy sztárfotó róla, hogy mindenki megcsodálhassa (Rezső, ne nézz ide:-)):

Na de visszatérve az esőre, a szülinapom óta viszont néha trópusi zápor erősségű felhőszakadások vannak. Két hétig váltakozott az az időjárás, hogy egyik pillanatban jégeső vagy zivatar, a másikban melegen sütő nap. Az, hogy indulás előtt öt perccel éppen zuhog, nem jelentett semmit, mert amikor kiléptem az ajtón, el is állt. Vagy fordítva... Így elég jól elvitorláztunk, mikor Andrisért mentem az iskolába vagy Misit kellett a külön angolról elhozni. Bár egyszer, a Victoria park közepén teljesen bőrig áztunk mindhárman, és legalább 10 percet álltunk egy híd alatt, mire el tudtunk indulni. Öt perccel később gyönyörűen sütött a nap.

De ez most már sok. Szürkeség van, és esik, esik, esik. A változatosságot csak az jelenti, hogy néha erős szél fúj, így még az ernyőt sem lehet használni - különben is, már két merevítője eltörött.

Ma azért elmentünk a Games Workshopba, mert Misi kapott egy Warhammer 40000 kezdőkészletet, s a boltban vasárnaponként festeni tanítják a gyerekeket, meg szerepjátékot is játszhatnak a terepasztalon. Tetszett, ahogy komolyan, figyelmesen ragasztgatták a katonákat, majd le is festették őket - Misi zöldre, Andris pirosra. Misi a sajátját festette, de Andris kapott ajándékba öt katonát! De úgy látom, hogy elég költséges mulatság lesz ezeket gyűjteni, terepasztalostul, építményekkel, szállító dobozzal. Egyelőre nagyon eltökéltek, hogy a zsebpénzüket erre fogják költeni. Azért azt remélem, hogy tizenéves koruk végére majd nem csak ez fogja érdekelni őket. Múltkor láttam egy húszas évei közepén járó fiút, aki nagy lelkesedéssel játszott a terepasztalon - az egy kicsit szánalmas volt szerintem. De lehet, hogy csak azért gondolom így, mert engem nem hoz lázba a szerepjáték - bár a terepasztalokat szeretem. Majd megkérdezem Petitől, hogy mi a véleménye; ő is nagy játékos volt még gimnazistaként.

Már megint esik.