Jó pár évvel ezelőtt kaptam Gergőtől egy madárhang kazettát (ebből látszik, hogy tényleg jó pár éve volt:-)). Volt hozzá egy kis füzet is, amelyben követni lehetett, hogy milyen madarat hallunk éppen. 

Amikor megnéztem, hogy kik működtek közre benne, meglepetéssel láttam, hogy csak férfiak. Ezen már akkor is eltűnődtem, de azt hiszem, most megtaláltam az igazi megoldást, miközben vártam a vörösbegyre. Tulajdonképpen erre is Konrad Lorenz világított rá. A "Salamon király gyűrűje" c. könyvében azt írta, hogy az állatok viselkedésének megfigyeléséhez jó adag egészséges lustaság szükséges. Egész nap heverészve nézni, ahogy egy vadlúd csapat bogarászik a mezőn - hát erre egy nő nem képes.  Bennem azért van némi "férfivér"... De egy kicsit olyan, mint amikor az ember várja a buszt, és ahogy telik az idő, képtelen gyalog elindulni, hiszen most már jönnie kell. Persze a fényképezés örömtelibb:-)

Szóval nagyon rákaptam a madárfényképezésre! A szomszéd előtt van egy sűrű tujasor, ahol rigó, vörösbegy, gerle, seregély fészkel. Szeretem figyelni, ahogy sertepertélnek, ki-be bujkálnak az ágak között, ahogy leszállnak pihenni a kerítésre.

Tegnap este végre elkaptam a vörösbegyet, ahogy az egész napi sürgés-forgás után kiült a tuja egyik ágára énekelni.

Ez a seregély nagyon viccesen néz ki:

Jó kis kép az örvösgalambról:

A balkáni gerléről:

Ahogy Andris iskolája felé tartottam, elkaptam egy igazi "nagyvadat" is, a vörös kányát. Sajnos a fényképezőgépemnek nem túl erős az objektíve, ezért csak ilyenre sikerült (de azért büszke vagyok rá):

Ahogy jövünk haza Misivel és Andrissal a Trinity-ből, átvágunk egy kis parkon. Ott láttuk még múltkor a királykát. Most végre elcsíptem egy erdei pintyet:

És talán egy kékcinkét:

Hazafelé átvágunk a Victoria parkon is, ahol sikerült lefényképeznem egy barázdabillegetőt:

A "mi" mezőnk mellett készítettünk Misivel pár képet egy csókáról:

És itt a tavasz!