Miklós figyelmeztetett, hogy túlsúlyban vannak a negatív bejegyzéseim, ezért most az angol iskolákról fogok írni. Ugyanis arról a kettőről, ahova Misi és Andris jár, csak jót tudok mondani.
Misit a Trinity-be vették fel:
Andris a St. Nicholas Church of England Junior Schoolba jár:
Gergő nagyon komolyan utána nézett az iskoláknak, és azt találta, hogy ez a kettő a legjobbak között van Newbury-ben. Az interneten fent van mindegyik iskola több szempontból való értékelése. Kicsit nekem szokatlan módon az is, hogy hány tanulási nehézséggel küzdő gyerek jár oda, sőt még az is, hogy a gyerekek hány százaléka fehér brit, ázsiai, afrikai vagy egyéb náció.
Szóval mindketten felekezeti iskolába járnak. Ugyanis itt ez nem azt jelenti, mint Magyarországon. Andris és Misi iskolájának a céljai között szerepel - természetesen az oktatás mellett - a másság elismerése, az összes nagyobb vallás ismerete, egymás segítése, a sport szeretete, a zene, a művészetek gyakorlása. És ezekkel szerintem mindenki egyetérthet.
Andris rögtön bekerült a mélyvízbe: már az első naptól kezdve az osztályával együtt tanul. Misivel egy hétig külön tanár foglalkozott - Mrs Perry, aki már a második héten beült vele egy-két órára. Most már egész nap a többiekkel van, és egy héten kétszer külön angolra jár a nem angol anyanyelvű gyerekekkel, akik szeptemberben kezdtek. Andrisnak egy héten egyszer van különórája, ahol Mrs Nevitt csak vele foglalkozik.
Mindketten kaptak szótárt az iskolájuktól. De nem ez az egyetlen: csak az egyenruhát és a táskát kellett megvenni, Misinek tolltartót és a belevalókat - ugyanis minden könyvet és füzetet az iskola, azaz az állam ad.
És ami nagyon tetszik, az a mód, ahogy a gyerekeket kezelik. Mindenért megdicsérik őket, csak bátorítást kapnak. Andris nagyon szereti az írás órát, mert ott történeteket írhat - magyarul. A tanító néni, Miss Skilton (nagyon szép:-)), hihetetlenül megdicsérte őt, hogy teleírt egy egész lapot. Amikor vége lett egy midterm-nek, a következő oklevelet kapta:
Misi iskolájában három "ház" vetélkedik egymással: a Dragon, a Phoenix és a Griffin. Ha valaki nagyon jól szerepel az órán vagy bedob egy kosarat a tornán esetleg ügyes munkát készít Art-on, akkor házpontot kap. Pont úgy, mint a Harry Potterben! És Misi persze a Griffinbe jár:-) De kapnak commendation-t is, azaz dicséretet. És mindenkit azzal bátorítanak, hogy tehetséges, csak meg kell találnia azt, hogy miben.
Az órákon együtt dolgoznak, segítik egymást. Együtt végeznek igazi kísérleteket Science-en: párologtatnak, műanyag palackot robbantanak, s így "kézzelfoghatóan" tanulják meg az anyagok tulajdonságait. A Humanities óra elég sokrétű: a vallásokról, a történelemről, de az alternatív energiaforrásokról, az újrahasznosításról is tanulnak. A saját kutatás mindig fontos: Misi múltkor rajzolt egy plakátot, amiben azt kellett elmagyaráznia, hogy miért jó Ollie-nak, a majomnak, hogy a rossz mobiltelefonokat újrahasznosítják. Dráma órán színműveket tanulnak úgy, hogy eljátszák, posztert készítenek vagy beleképzelik magukat egy-egy szereplő lelkébe. Múltkor Misinek készítenie kellett egy álláshirdetést Puck számára. Ezért elolvasta a Szentivánéji álom rövid tartalmát, s akkor jött rá, hogy az előző órán ő volt Oberon... Ha hazamegyek májusban vizsgázni, elhozom Charles és Mary Lamb: Shakespeare-mesék c. könyvét. Tudom, hogy a rövidített változatok nem az igaziak, de nem várhatom el egy gyerektől, hogy az eredetit elolvassa. Ez a könyv meg nem butítja le teljesen a darabokat; én ezért szerettem meg Shakespeare-t, s mikor a tévében adták a BBC-féle változatot, nagyon élveztem, hogy tudom, miről szól.
Szóval úgy látom, hogy előtérbe helyezik az érzelmi azonosulást, s így sokkal jobban megragadnak az ismeretek. Nagggggyon jó!
Mielőtt kijöttünk volna, jó pár blogot elolvastunk, melyekben egybehangzóan állították, hogy itt hátrébb vannak a tanításban, tehát a magyar gyerekeknek előnyük van, és ezért elég, ha csak az angolra koncentrálnak. Hát nem tudom: Misi a gyökvonásnál tart matekban, Andris a szorzótábla végén. Ez azt jelenti, hogy mindketten előbbre vannak az otthoninál, bár Gergő szerint ezt nehéz eldönteni, hiszen nem ismerjük az előzményeket.
Nekem az egyenruha is tetszik: ne látszódjon senkin, hogy milyen a családi háttere, és legyen fontos számukra, hogy melyik iskolába járnak. Tudom, tudom, hogy nincs teljesen így, de nagyon helyesek benne:
És Misi már tud nyakkendőt kötni, nem úgy, mint az apja:-)
