Most, hogy annyi dolgom lenne, inkább nem csinálok egy kicsit semmit. Azaz eszembe jutott, hogy nem is olyan rég - vagy rég, hiszen már öt hónapja nem írtam ide - kicsit ránézek a blogomra. És rögtön azt a bejegyzésemet hívtam be (Szingli - befolyásol-e a média?), amiben Gnarls Barkley egyik száma is szerepel. Persze meghallgattam - fülhallgatón, mert a gyerekek már alszanak - és rájöttem, hogy mennyire hiányzik a zene az életemből. Az életemből, amelynek fontos része, és amely teljesen megváltozott, amióta iskolába járok. Ezt "elvette" tőlem - mást viszont adott.
Nehéz megfogalmazni, hogy mit kaptam a ZSKF-től. Talán azt, hogy nem elég csak úgy olvasgatni, érdeklődni, a világ, az országunk, a társadalom, az emberek "működésének" megismeréséhez sokkal több kell.
Ezt a többletet azok az előadások adták, amiket hallhattam, túlnyomó részében hihetetlenül felkészült, széles látókörű, remek előadóktól. Nemcsak egy kis rendet tettek az eddig innen-onnan összeszedett ismereteimben, de még több mindenre rányitották a szemem. Ezek persze nem mindig pozitívak, gondolok itt például a csoportos viselkedésünk jellemzőire.
Gyerek- és fiatalkoromban csak egy jó tanárom volt, olyan, mint a régi regényekben, aki tekintélyes, nagytudású, de a tanítványai lelkével is törődik. A ZSKF tanáraitól viszont - egy-két kivételtől eltekintve - megkaptam ezt az élményt: most már tudom, milyen az, ha valaki szeret és tud tanítani.
De zenét sajnos azóta nem hallgatok.
Ha valami nehézség elé kerülök, az első "sokk" után - hajlamos vagyok pánikba esni:-) - mindig azzal vigasztalom magam: mi ez a kis rövid kellemetlenség (vizsga), fájdalom (szülés) az egész életemhez képest. Hiszen ha túl vagyok rajta, olyan öröm ér, amit anélkül nem kaphattam volna.
De a három év egy kicsit hosszú.
Egyébként mindez a nyavalygás és lelkendezés csak ürügy volt arra, hogy ezt az "időn kívüli" videót beilleszthessem:
OUT OF TIME from Андрей Скурьят DREE on Vimeo.
