Nem, ez nem egy jól sikerült őszi sétán készült, hanem július 22-én. Na ezért választják a nyaralás céljaként az emberek inkább a tengert, mint a Balatont. Körülbelül ugyanannyiba kerül, de az ember ennél sokkal kiszámíthatóbban kapja a jó időt. Még ha van is egy-egy nap hűvös - na de nem két hét!
Már írtam egyszer Rabról (Nyár, vizek) az egyik bejegyzésemben, de most itt van töményen - tessék!
Rab 650 km-re van Budapesttől. Mi csak éjszaka utazunk, mert egy horror utazás után - amikor Andris láza nem ment le még a kúpra sem - rájöttünk, hogy úgy sokkal ésszerűbb. Egyébként visszafordultunk, és a nagykanizsai kórházban kötöttünk ki, ahol nagyon kedvesek voltak az orvosok és az ápolók is. Visszatérve az éjjeli utazásra, annak előnyei, hogy a gyerekek nem unatkoznak alvás közben, nincs meleg, nincs forgalom. Most fél tizenegykor indultunk - persze fél órával később a tervezettnél - és ötkor már a rabi kompnál voltunk. Akkor még csak kb. fél órát kell várni rá, míg napközben sokkal többet. Amikor átkompoltunk, aludtunk a kikötőben egy órát, hiszen semmilyen turista iroda nincs nyitva fél hatkor:-), majd beautóztunk a kb. negyedóra autóútra lévő Rab város kikötői parkolójába. Sajnos így is kicsit előbb jöttünk a kelleténél, ezért továbbálltunk az egyik kedvenc strandunkra, Kamporba. Ott készültek ezek a kora reggeli képek:

Rövid pihenés után végül visszamentünk, és nem sokkal később elfoglalhattuk a szállásunkat. Horvát szállásadónk nagyon kedves öreg néni volt: Carmela, aki pár szót tudott németül, de inkább horvátul beszélt, és egyáltalán nem zavarta, hogy mi nem értjük:-). Két hálószobánk volt, két fürdőszobánk, egy étkezős konyhánk, és három! erkélyünk. A középsőbe behajolt egy bougainvillea bokor, amit ott bogumileának hivnak:

 

A kipakolás után elmentünk újra a kampori strandra:

 

Három kedves strandunk van, azokat szoktuk váltogatni. Az egyik a fenti, a kampori, ahol az apály és dagály váltakozása miatt állandóan mozog a víz, ezért nagyon jó, csatornákkal körbevett várakat lehet építeni, valamint matracozni és henteregni az icipici vízben:

Itt tanult meg Andris úszni - egyébként az összes fiam itt tanult meg - és pipával lélegezni:

 

Másnap Frkanjra mentünk, ami a várossal szembeni földnyelv neve. Ez igazi sziklás-kavicsos part, ahol gyorsan mélyül a víz. Itt az igazi a búvárkodás! Zal büféjében egyszerű ételeket és jó házi vörösbort adnak.

 

Nagyon kellemes hely, a sok fenyő miatt sok az árnyék, de napos hely is akad és kicsit mindig jár a szél. Ott hagyományosan bunkit építünk a gyerekekkel az emberkéknek, amit pár nappal később érintetlenül találunk meg:

A strandja aprókavicsos:

Amikor ezelőtt 13 évvel először jártunk ott, felfedeztünk a földnyelv csücskénél egy kis öblöt, ahova nem ért el a hullámverés, egy kistermetű fenyő nyúlt felé, és a sziklákon jól lehetett napozni. Ott tanult meg úszni és búvárkodni Peti:

Misi csak azért nem, mert aztán mindig foglalt volt, ezért később már nem is próbáltunk oda elmenni, mert egy kisgyerek számára nagyon hosszú volt odáig az út. Viszont most már nagyok a gyerekek, ezért elmentünk oda; és nem volt ott senki! Olyan volt, mint régen, és amikor Andris bement Gergővel, rájöttem, hogy pont annyi idős, mint Peti volt akkor - hiszen 14 év különbséggel egy napon születtek... Természetesen ezért jó sok képet készítettem...

A harmadik "strandunk" Lopar, ami egy igazi homokos strand, sok nyaralóval. De most már nem zavar a tömeg, úgy látszik, hozzáöregedtem:-) Egyszerűen csak élvezem a puha fövenyt, az igazi homokvárnak való homokot:

Misi már pár éve éve nagyon szereti, ha Gergő dobálja a vízben, de Andris csak ebben az évben érzett rá az "izére":

A szigetnek ez a része egy geológiai túra útvonala, ahol nyomon lehet követni többféle kőzet alakulását:

Na és ne feledkezzünk el az esti sétákról, amit nem tudunk megunni! A kikötő a sok hajóval:

A keskeny utcák:

A hihetetlen kilátás a templomkertekből:

A Kormcar park:

A Skver strandra sohasem megyünk, de az esti sétánál sohasem hagyjuk ki:

A kis étterem, ahova ha tehetjük, elmegyünk (már kétszer voltunk:-)). Bár Andris is már evett polipot, de kagylót és rákot most először. És az a hihetetlen mangold:

A sok fagyizó, ahol nagyon finom fagyit lehet kapni kb. ugyanannyiért, mint itthon, csak éppen kétszer akkora az adag...

És az utolsó este elmentünk egy cukrászdába, és a gyerekek banana split-et ettek - Misinek sikerült az egészet megennie, Andris csak a kétharmadával bírt el:

Az utolsó napon 10-kor el kell menni - nekünk fél tizenegykor sikerült, és ez mintegy keretbe zárja a történetet:-). A gyerekek mindig kapnak csokit a házinénitől. Mivel hazautazni is este szoktunk, ezért plusz egy napunk van, mert kimegyünk a kampori strandra, ahol rá lehet látni a kocsira, és csak fél négykor indulunk haza, s 11-kor érünk Szentendrére.
Egy búcsúkép a kompról:

És ebben az évben semmi sem zavarta meg a nyaralást: egy napon sem fújt a szél, a tenger hihetetlen meleg volt - és senki sem lett beteg!!!!