Amikor sikerült Szentendrére költöztünk, nagyon örültünk annak, hogy van központja, Egy olyan településen, aminek van egy főutcája, ahol a busz jár, a többi része meg modern családi házas övezet - úgy képzelem, nem élvezet sétálgatni: be lennénk zárva a házunkba. Már majdnem kilenc éve lakunk itt, de ha bemegyünk a városba, még mindig találunk valamit, amit muszáj lefényképezni. Nem kell annak újnak lennie, hiszen ugyanarról a tájról, házról vagy fáról teljesen más képeket lehet készíteni tavasszal vagy ősszel, nem beszélve a nyárról és télről! Ez vonatkozik persze a gyerekeinkre is, akik a legkedvesebb modelljeink:-)

Szeretjük a Bükkös patak partját (sajnos a tavalyi árvíz nagyon megrongálta):

a Duna korzót, ahonnan mindig szép a kilátás:

a Szamárhegyet, ahol sok, szépen felújított régi ház van (egyébként Szentendre legdrágább része):

a Café Rodin (most már nem az, de mi így hívjuk) szoborparkját; a szobrok Kerényi Jenő munkái:

(Nem véletlenül választottam Botero-tól pont azt a szobrot!)

és a Duna partot, ahol valahogy megállt az idő, olyan mint gyerekkoromban volt, és tegnapelőtt megint kacsáztunk ott egy jót: