Először 1997-ben voltunk Rab szigetén, azóta még hatszor. Barátaink szokták kérdezni, hogy miért oda megyünk mindig nyaralni, miért nem fedezünk fel új helyeket - a válasz egyszerű: mert ott minden együtt van, ami széppé tesz egy családi nyaralást. És egyszer delfineket is láttunk!

Ha kedvünk szottyan, áttaxihajókázunk a gyönyörű sziklás és aprókavicsos tengerpartra, ahol búvárkodni lehet (itt tanult meg úszni a két nagyobbik fiam), s ahol néha álmosító a sok kabóca, néha pár pillanatig meg olyan, mintha a fülünk mellett menne egy láncfűrész - vajon mi a magyarázata?

Vagy ötperces autóutat teszünk a homokos-iszapos partra, ahol állandóan mozog a víz, s lehet versenyezni, hogy kinek a várárkába folyik be előbb. A vízifoci is szuper!

Vagy a félórányi kocsiútra lévő - közben megállunk a gyönyörű kilátásnál - homokos tengerpartra, ahol a talpunk alatt érezzük a föveny apró hullámait, s ahol derékig ér a víz a gyerekeknek: 

És ez még nem minden: este be lehet menni Rab városába, ami sokáig velencei uralom alatt volt, s úgy is néz ki, mint egy régi olasz városka:

A gyerekek persze inkább a fagyisokat nézik, akik hihetetlen ügyesen bűvészkednek a gombócokkal!

De amikor hazajövünk, s újra felnézhetek az Öreghegyre a Balatonból, úgy a móló végének a magasságából, s a viz selymessége annyira más, mint a tenger vize - na hát... Szóval Almádiba is szeretünk visszajárni. Az Aurora strandja - amiről minden évben azt mondják, hogy már jövőre csak a szálló vendégeit fogadja - sokkal barátságosabb, mint a nagystrand: ismerősünk a pénztáros néni, a büfés lány és családjuk, a "mi helyünk" mellett tanyázó család, mindent ott merünk hagyni a pokrócon - egyébként ez Rabon is így van! 

És az esti sétákhoz ott a több, mint 100 éves őspark - amiben persze játszótér is van, meg bor- és pálinkafesztivál, és este 7 után ingyen be lehet menni a nagystrandra sétálgatni.

Sajnos csak ilyenkor tudok találkozni almádi gyerekkori barátnőmmel, de akkor jól kibeszéljük magunkat mindenről, és biztos fölemlegetjük, hogy milyen volt, amikor 16 évesen a Panoráma diszkóban táncoltunk - ami már persze rég bezárt.

A harmadik állandó vizes helyünk a Pap-szigeti strand Szentendrén. Olyan, mintha a '70-es évekbe kerülnénk vissza, annak minden előnyével és hátrányával. Gondolok itt arra, hogy nincs feszitett víztükör, a közepes medencében jéghideg a víz és a babamedence hol üzemel, hol nem. Viszont nincsenek sokan, nyugodtan lehet mindkét kisebbik medencében labdázni és gumimatracozni, ugrálni a széléről, és bemehetek a legkisebbikbe is (igaz, ezt a lehetőséget már pár éve nem használjuk ki.) A strand kicsit kopott, néhol hámlik a festék a medencéről, a játékok nem biztos, hogy EU-szabványok, de mi szeretjük.

Van egy mászófal a nagymedencénél, ami a középső fiamnak nagyon jó szórakozás!

Persze az új helyek felfedezése is jó, de azt és az ismerős dolgok meghittséget nem is kell összehasonlítani. Meg azt a rövid kis hetet, amit együtt tudunk a gyerekekkel tölteni nyáron, mi inkább nem kockáztatjuk!