Most már több mint négy éve járunk konditerembe Gergővel. Azelőtt kábé egy évvel egy nyaralásról hazatérve, az ott készült képeket látva feltűnt, hogy az alakunk úgyszólván kiment a formájából... Hogy az olvasónak érzékletes képet fessek magamról: már-már kezdett beválni az a jóslat, amit 16 éves koromban mondtak nekem, hogy 40 évesen már úgyis csak a gatya tart majd össze. Szóval beszereztünk pár kézisúlyzót, később egy otthoni - elég vacak - kondigépet, s mikor valami vásárláshoz jutalmul 3 ingyenes alkalmat kaptunk egy teremben, már nem teljesen pacalként mentünk oda.

Kicsit húzódoztunk ugyan, mert az emberben él egy sztereotípia a kigyúrt izomagyúakról, a pincében lévő padokról és rozsdásodó súlyokról, de pozitívan csalódtunk. Igaz, hogy az akkori egyik legjobb teremben kezdtünk, ahol a legújabb gépek voltak, kulturált környezet, úri közönség (nem táncolnak:-)). Azóta már láttunk egy-két helyet, s van, ahova az emberek miatt azért nem nagyon járnánk, de már annyi van - Szentendrén öt - hogy lehet nyugodtan választani, a gépek meg mindenhol jók.

Azért emlegetem annyit a gépeket, mert azok csak egy bizonyos izomcsoportot dolgoznak meg úgy, hogy közben kímélik a többi testrészt, például a derekat, ami a gyenge pontom. Gergőnek addig egy évben egyszer-kétszer iszonyú hátfájása volt, s pár napig ágyban kellett maradnia. Amióta kondizunk, ha érzi is néha a hátát, egy fél nap alatt elmúlik minden durva gyógyszer nélkül.

Még több jó hatását említhetem: nem okoz már nehézséget, hogy futva érjem el a hévet - tudom, egyszerűbb lenne, ha kicsit előbb indulnánk, de hát ez van -, az edzések után meg nem fáradt, hanem inkább feldobott vagyok. Egyszerűen jól érzem magam a bőrömben. És annyit ehetek, amennyit akarok!

Nem, nem, azért ők nem mi vagyunk, de csak nem hagyhatom az olvasót kép nélkül!