Mivel nem járunk sokszor vendéglőbe, ezért az nekem még mindig különleges alkalom, s így mindig valami különlegeset várok. Ráadásul, ahogy már említettem egy előző bejegyzésemben (Ebéd) a férjem nagyon jól főz, s ezért bizony nagyok az igényeim. Nem nehezen beszerezhető ínyencségekre gondolok, hanem egy-egy szokatlanul elkészített ételre, de lehet akár "klasszik" brassói vagy paprikáscsirke is, csak tökéletes legyen. Ez a tavaly látogatott - talán öt vendéglőből kettőnek sikerült  teljesítenie (nem is rossz arány), igaz az egyikbe pont azért mentünk, mert sok jót hallottunk felőle.
Na de nem csigázom tovább kíváncsiságukat, és elárulom, hogy az egyik Párizsban volt, a másik Balatonszemesen; a gourmet-k ez utóbbiból rögtön tudják, hogy a Kistücsökről van szó. A párizsi étterembe véletlenül kerültünk - amit kinéztünk magunknak a férjemmel, megünneplendő a névnapomat, az csak délig szolgált föl meleg ételt. Így kötöttünk ki a Chez Valentine-ben, egy argentín vendéglőben (www.cityvox.fr/restaurants_paris/valentin-paris_5659/PlanAcces). Sajnos az ott készült képeink elvesztek, ezért csak a szórólapjukat tudtam beszkennelni:

De szívesen megörvendeztetek mindenkit a menünkkel:-)
Kezdtük Kir Royal-lal, ami száraz pezsgőből és általában Cassis-ból (ribizlilikőr) készül, de itt valamilyen sokkal zamatosabb likőrből keverték. Már itthon jöttünk rá, hogy valószínűleg Mure-t (szederlikőr) tettek bele - mindenkinek csak ajánlani tudom, még annak is, aki csak a szárazat szereti. Tudom mit beszélek.
Gergőm sült bárányt kért - isteni volt, én meg Polle molle-t, amiről bevallom töredelmesen, azt hittem, hogy valami sült csirke mártással. Hát, leves volt, méghozzá mint később kiderült, a Coq au Vin babérjaira törő, kakaós, 37 fűszeres leves. Először szokatlan ízű, de a végére nagyon sajnáltam, hogy elfogyott. Volt benne két gombóc - máig sem tudtam kideríteni, hogy miből, ha valaki tudja, kérem írja meg! - s mellé nagyon jól esett az argentin vörösbor. A végén Mont Blanc-t kértünk, ami egy hihetetlen édesség: étcsoki krémmel a tetején és savanykás krémmel alant. Nagyon helyesek voltak a tulajok is, a vendéglő kicsit szűkös, de ez egyáltalán nem volt zavaró, inkább otthonos. Kellemes hangulatunkhoz a közönség életkora - harminctól fölfelé - is hozzájárult - fanyar:-)
A Kistücsöknek nem kell reklám (www.kistucsok.hu/); mint megtudtuk, sokan vannak, akik csak leugranak Budapestről Balatonszemesre egy ebéd kedvéért. Kétszer is vacsoráztunk ott az immár hagyományos családi őszölés alatt, és nem véletlenül mentünk vissza. Az ételsorunk: borjúpaprikás nokedlivel, csirkemell és -comb, vajas zöldségfőzelékben, rózsaszín kacsamell káposztalekvárral, salottás burgonyával, mustáros szarvasragu borsikafüves erdei gombákkal. Hozzá nagyon finom borokat ittunk. A gyerekek ropogós csülköt, rántott harcsát és borjú bécsit ettek, édességnek Hugi almatortáját fahéjmártással és madártejet. Második nap már üdvözlő falatokat is kaptunk, de nem hiszem, hogy pusztán üzleti szempontok vezetik őket a kiszolgálásban, hanem tudják, hogy mi az igazi vendéglátás.