Hogyan is kezdjen az ember egy blog írásába? A tanáromtól azt a jótanácsot kaptam, hogy „az nem érdekel senkit, hogy mit ebédeltél”. A blogomnak eredetileg a „kispolgár” címet akartam adni – hiszen a kispolgárok életét élem – de már foglalt volt (így maradt ez a kis szójáték a nevemmel). Vajon mit mondhat egy kispolgár, ami érdekelheti az embereket? Az első ötletem az volt, hogy azt írom le, miképpen oldom meg a családom és a munkám mellett a főiskolát – hátha jár más is ebben a cipőben. Esetleg írok arról, hogy miért döntöttem 43 évesen amellett, hogy tanuljak. De most történt valami, ami nagyon felzaklatott, s ezért ezzel kezdem.
A múlt hét péntekén egy újpesti férfi megölte a feleségét. Ilyen hírek sajnos sokszor vannak – minden héten megöl egy nőt a társa (www.harmonet.hu/csalad_otthon/57412-evente-felmillio-not-bantalmaznak-magyarorszagon.html&harmo=210848). Egyik barátom hozta a hírt, ugyanis feleségének jó barátnője volt az áldozat, s ő is nagyon kedvelte az asszonyt. Úgy tudta, hogy a legkisebbik (8 éves) gyerek szeme láttára történt a gyilkosság, de később kiderült, hogy a férfi elküldte őt otthonról és a kiérkező rendőrök már nem engedték haza. S ekkor jött az elképesztő fordulat: a bíróság – az ügyészség és a rendőrség kérése ellenére – szabadlábra helyezte ezt az embert, mondván, három gyereke van, akiket nevelni kell. Szerencsére a legnagyobb gyerek már 22 éves, ezért el tudta intézni a távoltartást, és ő lett a testvérei gyámja, de mi történik, ha mindegyik kicsi? Mi játszódott le ennek a bírónak az elméjében, hogy gondolhatta, hogy ez az ember felelős apja lehet ezek után a gyerekeinek, akiknek tönkretette az életét? A válásom egyik tanulsága az volt, hogy az általam etikusnak tartott szabályok és a jog által diktált törvények nem mindig fedik egymást. De hogy ennyire elszakadjon a józan észtől valaki, azért az felfoghatatlan.
