Nemrég írtam egy tévés dokumentum sorozatról, ami olyan emberek házépítését követi figyelemmel, akiknek maximum 100 ezer fontból kell kijönniük. Az egyik részben ugyanis különösnek találtam, hogy milyen ellentmondás lehet az emberek önképe és valódi életstílusuk között: a bemutatott házaspár - Derek és Christine - hippinek, kötöttségek nélkülinek vallotta magát, közben képtelenek voltak elfogadni az új ötleteket, és egy teljesen átlagos házat építettek maguknak.

Egy másik részben viszont pont az ellenkezőjére láttam példát. A farmer házaspár - Lesley és Kevin -, akik a lehető leghétköznapibban néztek ki, és nem is akartak másnak látszani, egyátalán nem hétköznapi házat terveztek maguknak. A téglatest alakú épület kétszintes volt, de az alsó szint legalább egy méterrel keskenyebb az összes oldalon, mint a felső. 

Nem úgy mint az előző házaspár, ők megfogadták Piers és Kieran ötleteit. Volt, amit változatlanul - például a térnagyobbító és -kijelölő festést -, de volt, amit praktikusan továbbgondolva. Például azt az íves falat, ami a fürdőszobát választotta el a hálószobától, Kevin nem betonból építette meg, hanem fából, s így a végébe bele tudtak illeszteni egy ülőládát a szennyesnek.

A konyhapultot Lesley hajó alakúra tervezte és fával borították be. A csapon és a mosogatón kívül mindent eldugtak rajta, ami nagyon tetszett. A fapadlót a maradék, eredetileg az állványozáshoz használt deszkákból készítették: összesen 300 fontba és sok csiszolásba került, ráadásul gyönyörű lett.

Az építkezés 9 évig tartott! Nem kapkodtak, nem alkudtak meg - és amennyire én láttam - a kapcsolatuk sem romlott meg. Nem úgy, mint a "hippiknek", ahol láthatóan komoly ellentétek feszültek. Jó volt rájuk nézni - bár nem voltak olyan vonzó emberek, mint Derek és Christine, - de a kiegyensúlyozottságuk azzá tette őket.